A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-05-01 / 5. szám
203 és elválaszthatatlan felebarátjától. Szenvedésének emlékét hagyta ránk Jézus e szentségben. A megtört kenyér színe az Ö értünk megtöretett Testét jelképezi, a kehelybe öntött bor színe az érettünk kiontott vérének emlékét jelenti. De itt a múlt emléke valóságos jelenetté, a jelkép valósággá válik. És ezért valahányszor e kenyérből eszünk és e kehelyből iszunk, az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Vagyis tanúi, hirdetői vagyunk Jézus megváltó hatalmának, önfeláldozó szere- tete erejének, egészen addig, amíg Ö újra el nem jön, és Isten Országa beteljesedik. Ez a szentség mint lakoma, Isten fiainak szeretetlakomá- ja már a mennyországot elővételezi: ahogy az étel és az étkező eggyé válik, ahogy a lakomán együtt lévők egy közösséget alkotnak, úgy leszünk mi is egyek Krisztusban. A végtelen szeretetre éhező lelkünk éhségét csak ez tudja teljesen jóllakatni. Június 8 - TIZEDIK ÉVKÖZI VASÁRNAP A szentmise olvasmányai: lKir 17,17-24: Az Úr meghallgatta Illés könyörgését, a lélek visszatért a fiúba, úgyhogy újra életre kelt. Gal 1,11—19: Az általam hirdetett evangélium nem embertől való. Lk 7,11—17: ,Jfjú, felszólítalak,kelj föl!” A halott felült, és elkezdett beszélni. A mai szentmise első olvasmányában Illés próféta feltámasztja az özvegyasszony fiát. Az evangéliumban pedig Jézus kelti életre a naimi özvegy egyetlen fiúgyermekét. A két történet hasonlósága nyilvánvaló. Mindkét esetben a gyász fájdalmában megtört özvegy édesanyán segít Isten küldötte a fiúgyermek életre keltésével. Mindkét esetben a betegség és a halál jelképezi a bűnt, a lélek halálát, melyből csak az Isten irgalma és szeretete szabadíthat meg. Mindkét eset a jónak a győzelméről szól a rossz felett. De a két esemény között nemcsak hasonlóságot, hanem ellentétet is találunk. Illés prófétája Istennek, de nem Istenember. Nem önerejéből támasztja fel az özvegyasszony fiát, hanem Istent híva segítségül. Háromszor a fiúra borul, és az élet lassan visszatér a fiúba. Jézus, az Istenember önerejéből támaszt. Isten örök Igéje puszta emberi szóval kelti életre a már koporsóban a temető felé vitt halottat. Maga az Elet Forrása mutatja itt meg, hogy végtelen szeretetében mi a szándéka a bűnös, halandó emberrel: életet adni, és mindig bőségesebben adni. A teremtés, megváltás és megszentelés hármas isteni tevékenysége így foglalható ösz- sze: Isten kimondhatatlanul gazdag, benső életében részesülni. Ez az örömhír (evangélium), melyet az apostolok hirdettek, melyről tanúságot tettek, s melyet Szent János oly egyszerűen így foglalt össze:
