A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-05-01 / 5. szám
196 nem lehet kifejezni. Gyönyörűen mintázta meg Michelangelo a Szűzanyát a kereszt alatt; nem hiába ő a tanítómestere az imádkozó embereknek, a szenvedő embereknek, a szenvedő, megtört édesanyáknak. Mert csak áll és hallgat. Vannak percek, amikor szólni már nem tudunk; a mély, a néma, csendes megadás az imádságunk. Belesimulunk Isten tenyerébe, elfogadjuk az Ö szent akaratát. Tudjuk tapasztalatból, mit jelent a szenvedő, igazán meggyötört embereknek fölösleges szót szólni; talán még bántja is őket. Melléjük ülhetünk, megfoghatjuk a kezüket, s velük együtt csendben hallgathatunk és csendben szenvedhetünk: ez a legmélyebb imádságok egyike. Még egy szót a pünkösdöt váró Szűzanya és az apostolok imádságáról. Együtt voltak. Együtt kell lenni az egész imádkozó Egyháznak, hívőknek és másoknak. Akkor egészítették ki megint az apostolok testületét tizenkettőre, az áruló Júdás helyett Mátyást választották apostolnak. Ha együtt imádkozik az egész Egyház Máriával, Jézus anyjával a Lélek fényéért, erejéért, bizonyára feltöltődnek megritkult soraink, kapunk igazi papi, szerzetesi, missziós hivatásokat, jó munkatársakat a világiak köréből Isten országának előmozdítására. Csak legyünk együtt Máriával, Jézus anyjával az imádságban. MISSZIÓS:. . . hogy minden keresztény felfedezze az emberi szenvedés apostoli értékét. Mikor II. János Pál pápa kanadai lelkipásztori látogatását végezte, egyik legmeghatóbb jelenet az volt, ahogy a kanadai vértanúk kegyhelyén, Midlandon a templomot zsúfolásig megtöltő betegekkel, szenvedőkkel, hordágyon odavitt bénákkal és nyomorékokkal találkozott. Arra kérte, arra buzdította őket, hogy tanulják meg a szenvedés értelmét, a szenvedés titkát. Annyi lelki és testi kínjukat fektessék be, ajánlják fel Krisztus országának előmozdítására, ajánlják fel a lelkekért. A szenvedés óriási probléma; testileg meggyötört, lelkileg megviselt sok embert. Még azok számára is, akik fizikailag vagy lelkileg nem szenvedtek, kínzó értelmi probléma maradt; pogány bölcselők és más emberbarátok felteszik a kérdést: miért a szenvedés, mi a szenvedés értelme? II. János Pál pápa kanadai látogatásakor — de annyi más alkalommal is — föl akarta nyitni szemünket, hogy lássuk meg a szenvedés krisztusi értelmét, a szenvedésben ne istenverést, ne átkot, ne csapást, ne bosszúállást lássunk, hanem az apostolkodásnak, a lé- lekmentésnek egy páratlan eszközét. Ez a felfogás a mai pogány léleknek első hallásra nem is mond sokat.
