A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-03-01 / 3. szám
114 júság, főleg a leányok nevelése válságba kerül. Az elvilágiasodás Karolina szülővárosában is érezteti hatását. 1809-ben, Bajorországban utolsóként, bezárják a Notre Dame nővérek (a Fourier Szent Péter által 1597-ben alapított kongregáció) iskoláját, ahol Karolina tanulmányait végzi. Michael Wittmann, a nővérek gyóntatója és az iskola védnöke, egy rendkívüli lelki és szellemi képességekkel megáldott pap, új közösség alapítását forgatja a fejében, remélve, hogy így valamiképpen folytatni tudják a szélnek eresztett Notre Dame nővérek munkáját. Karolina ekkor alig 12 éves gyermek. P. Wittmann vezetése alatt két másik fiatal leánnyal együtt három éves alapos kiképzés után tanítónői szakvizsgát tesz, és tanítani kezd a közben népiskolává alakított stadtamhofi iskolában. Az iskola rövid időn belül olyan nagy hírnévre tesz szert, hogy példaként állítják a többi bajorországi oktatási intézmény elé. Karolina 1815 körül fogalmazza meg először P. Witt- mannak azt a szándékát, hogy mint apáca, és nem csak egyszerűen mint tanítónő akaija életét a leányifjúság nevelésére szentelni. Tulajdonképpen ekkor, a stadtamhofi leányiskolában kezdődik a későbbi Miasszonyunk iskolanővérek története, de 20 évnek kell eltelnie, míg 1833-ban (Michael Wittmann ekkor már regensburgi püspök) két tanítónő társával szabályos szerzetesi közösséget hozhat létre. Az első házat Neunburg vorm Waldban, a bécsi udvar lelkészének, Sebastian Jobnak szülővárosában nyitja. Job atya ugyanis, aki Mons. Wittman- nak nagy barátja és híve, késznek mutatkozik arra, hogy anyagilag és lelkileg támasza legyen a születő kis közösségnek. Az alapítás évében, 1833-ban a halál elragadja Wittmann püspököt, egy évvel később pedig Job atyát; így Karolina elveszti mindkét atyai jóbarátját és művének nagy támaszát. Az Úr nyilván azt akarja, hogy most már egyedül kormányozza alapítását. Job atya azt sugallja a nővéreknek, hogy a szegény iskolanővérek nevet válasszák, tekintettel arra, hogy sajátos hivatásuknak elsősorban a szegény rétegből kikerülő leányok nevelését tartják. Működési területüknek pedig főként a kisvárosokat és falusi környezetet választják. A nővérek kis csoportokban működnek, hogy ily módon minél több helyre eljussanak. Mindez egészen újszerű a 19. század első felének társadalmi, kulturális és szellemi viszonyai között. 1843- ban Terézia áttelepíti anyaházát a fővárosba, Münchenbe, ahol a tanítónők kiképzésére ún. kandidatúrát létesít. Ez Bajorország első tanítóképzője. A tanítónőképzésen kívül az iskola keretében varró- és nyelviskola, továbbá óvónő- és árvaházi nevelőnő-képzés is folyik. Érdekes újdonság, hogy a tantárgyak közé felveszik az éneket, a rajzot, testnevelést és természettudományos tárgyakat.
