A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-03-01 / 3. szám
130 hoz. Szép nagy új portája volt. A hátsó házban, ahogy hívták, berendeztek neki egy szobát. Bebútorozták az öreg kívánsága szerint a régi házból megmentett bútorokkal. A régi nagy házat bérbeadták. Hát így most fia házánál látogatta meg a pap öreg hívét. * * * Az öreg Nádas ott ült a nagy akácfa árnyékában, két kezével és karjával botjára, öreg cimborájára támaszkodva. — Agyék Isten, Főúr — köszönt rá papjára, ahogy befordult a kapun. — Nos, hogy-hogy, János gazda? — Gyűjjék csak ide, van itt elég férőhely a papomnak is. — Köszönöm, elfogadom, mert míg ide felkapaszkodtam a domboldalon, magam is elfáradtam; tudja,én magam is öregszem. — Mire Főúr odaér, ahun én vagyok immár, én mán a Rózsi feleségemmel dicsérem az Urat odaát. Isten segítse lelkünket! Ily es és hasonló bevezetés után aztán komolyabbra is fordult a társalgás. — Mert tudja, Főúr, az öregségbe hamar ér az emberfia. De mikor mán azember öreg lesz, mindig lassabban telik az idő, oszt az embert nagyon kínozza a nagy magányosság. Mert az úgy van, tuggya, hogy a fiatalok mán nem akarják zaklatni az öreget, hadd élje a maga életét, mint mondogatják, oszt hiába él az ember utódjai társaságában, mégis egyedül van, mint ez az öreg fa is az udvaron. Más az útyuk. En magam sem akarok a terhűkre lenni, nehogy azt higgyék, hogy bele akarok avatkozni az életükbe. Amióta a Rózsi párom elment, nagyon magányosnak érzem magam ebben a nagy világban. A pap csak nézte és hallgatta öreg hívét. — Tudja, János gazda, szerintem csak egy megoldás van a keresztény ember számára, ahogy prédikáltam is eleget a templomban. Meg kell tanulni megtalálni a jó Istent, Atyánkat a mennyben, és vele élni reggeltől estig, sőt álmatlan éjjeleken át is. — Tán csak nem véli evvel a Főúr, hogy egész nappal, sőt még éjszaka is szüntelen imádkozzék az ember? — No, azt már nem! A szándék a fontos. Egész nap Vele élek és mozgok, teszek és veszek, mégha nem is érzem, hogy ott volna. De ott van, mert így szándékolom. Reggel megköszönöm, hogy felébredtem. Este megköszönöm, hogy egész napon át velem volt. En mindig is mondtam, hogy a magányos öregnek legyen valami kedvenc foglal-
