A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-03-01 / 3. szám
131 hozása. Fúrni-faragni, az unokának játékot, kis szekeret csinálni, termelni valamit: virágot vagy zöldséget. Meglátogatni az öreg cimborákat. — Ha-ha-ha, — rötyögött az öreg. — Lassan mán mind elmentek, mint Rózsi párom. — No azért mindig akad még élő is — kontrázta meg a papja. No meg a kisgyerekek is szívesen gyülekeznek az öregember köré, ha jó történeteket mond nekik az ember. És ezt mindig Isten kedvéért teszi. Hát így értem én a dolgot — magyarázta a pap. — Értem én, értem — hagyta helyben az öreg gazda. — De én sohasem képzeltem vóna, hogy a magányosság érzete így ránehezedjen az öreg ember vállára. — Hát erre is van orvosság — szólt közbe a pap. — Nohát erre én magam is kíváncsi vónék, mit ajánlana a Főár? — várta az öreg az orvosságot. — Igen egyszerű, de nem könnyű - válaszolta a pap. - Csak viselje tovább türelemmel az öregkornak ezt a keresztjét, amit Isten rak az öregek vállaira, hogy még legyen alkalmuk utoljára követni az Urat az úton. Mert a mennyek országának kapujához érve, ha ezzel a kereszttel zörget rajta, biztosan megnyittatik. — Hát az biztos a hivő ember számára. De mi lesz avval, akinek nincsen ilyen erős hite? — kérdezte az öreg. — Ja, ez is a hivő keresztény élet jutalma, mert a kereszt könnyebb, ha az emberfia tudja, miért is hordozza. No, de Isten áldja, János gazda, mert még enyhíteni akarnám még egy pár magányos hívemnek baját. Viszontlátásra! — Áldja meg az Isten a Főúr fáradozását. * * * Egy-egy ilyen látogatás után a lőcsfalvi pap szemei mind jobban megnyíltak az öregek világának érdekes tényeire. És imáiban és szentmiséiben felsorakoztatta maga előtt öreg híveit problémáikkal együtt. Közben elmosolyodott magában. A fiatalok nem értik az öreg papot, azt hiszik, hogy öreg ő már ahhoz. De az öregek megértik, úgy látszik, jobban megértik ... — így fejezte be eszmélődését egy másik öreg hívének kapuja előtt, ahol már türelmetlenül várták. <xxxxx>oo<xxxx>^^ Lankadatlanul gyakoroljuk az engesztelési a magunk és a mások, különösen a magyar föld bűneiért. Mindszenty József
