A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-03-01 / 3. szám
129 Már az óvodás korú gyermek is kérdezi: Hová mennek a halottak? A gyermekét megérteni akaró szülő válasza: Gondolkodsz azon emberekről, akik meghaltak, és azt kérdezed, hova tűnnek el. Az iskolás korú gyermek pl. kifakad: Nem is megyek holnap Pityu szülinapjára. A megértést kereső szülő válasza: Úgy hangzik, mintha valami probléma lenne közötted és Pityu között. Az sem nagyon ritka eset, hogy a gyerek vasárnap kijelenti: Nem akarok templomba menni! Ha a szülő meg akarja érteni gyermekét, valahogy így válaszol neki: Úgy tűnik nekem, mintha unatkoznál a templomban. Közben hasznos szolgálatot tehetünk, ha megkérdezzük gyermekünket: Érdekelne, mit gondolsz, mi a véleményed erről. Megmondanád nekem? A hitvesek és általában a felnőttek jó kapcsolatát egyengetjük azzal, ha meghallgatjuk egymást, és igyekszünk is beleélni magunkat a másik helyzetébe. Ez hatványozottan érvényes a szülő—gyermek kapcsolatra. Figyeljünk gyermekeinkre: szavaikra és szavaik mögött levő érzelmeikre, s igyekezzünk teljesen meg is érteni őket. Ez a nevelés egyik jeles művészete. Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából Egy jó ideje már a lőcsfalvi pap nagyobb buzgalommal kezdte látogatni az öregek portáit. Nem hiába köze- AZ ÖREGKOR ledett ő maga is az öregkor felé, s kezdte jobban érteni az öregemberek problémáit. Rájött MAGÁNYOSSÁGA arra, hogy az élet olyan, mint egy öreg kocsi. Halad, halad, megy a cél felé, de útközben maga után hagyja az öreg férfiakat és nőket, akik hol itt, hol ott már csak egyedül bandukolnak a földi élet útjain. Épp most megy látogatóba Nádas János öreg gazdához. Megvolt már aranylakodalma, és azóta felesége, a Rózsi is, mint mondják, „egy jobb világba költözött”. . . Nádas uram nem akarta otthagyni a sok-sok emlékkel megrakott öreg házat. A fiatalok mondogatták, költözne hozzájuk. De csak halogatta. Végre mégis elment János fiá