A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-03-01 / 3. szám
128 végighallgatjuk mondanivalóját anélkül, hogy félbeszakítanánk őt. E- közben nagyon fontosnak tartom, hogy testmozdulatunkkal is igazoljuk figyelmünket. Nézzünk gyermekünk szemébe vagy arcára. Néha bólintsunk. Testmozdulataimmal is tegyek meg mindent, hogy gyermekem lássa, őt hallgatom. Érezze meg, hogy most csak egy a fontos nekem, az, hogy vele legyek, őt végighallgassam. A megértés az odafigyelés másik módja. Thomas Gordon ezt aktív hallgatásnak nevezte el. Ami tulajdonképpen abban nyilvánul meg, hogy nemcsak gyermekem szavaira figyelek, és igyekszem hozzáférni azok jelentőségéhez, hanem megpróbálom megérteni gyermekem belső világát. Fölfigyelek az érzelmekre, melyek megbújnak a kimondott szavak mögött. 2. Mit jelent végighallgatni „Hallgatni arany” — hirdeti az ősi mondás. Ez különösen itt érvényesül. Amikor szívvel- lélekkel végighallgatom, ráfigyelek gyermekemre, megérzi, hogy nemcsak szavait, de érzelmeit is meg akarom hallgatni. Rádöbben, hogy a szülő tisztelettel nyugtázza gyermeke érzelmeit. Nagyon jólesik neki az a tudat, hogy szülője bízik benne, és nagyon komolyan veszi őt. A szülő figyelmét arckifejezése (mosolya, elkomolyodása stb.), fejének bólogatása és egyéb testmozdulatai kísérik. A gyermek lélegzetvétele közben vagy rövidebb szünetei alatt apró szavakkal is igazolja a szülő, hogy nagyon figyel. Közbeszól: Oh, ejnye-bejnye, tényleg, így van, gondolom stb. 3. Nem könnyű megérteni egymást Reáfigyelni gyermekemre még nem elég. Próbálni kell megérteni őt. Megérteni viszont annyit jelent, hogy a szülő beleéli magát gyermeke érzelmi világába. Eközben próbálja röviden visszaadni gyermekének azt, amit és ahogyan megértett. Beszámol azon érzelmekről, amelyekre felfigyelt. hirdeti az ősi mondás. Ez különösen itt ér-
