A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-12-01 / 12. szám
554 a Szentlélekkel együtt igaz Isten. Jézus maga mondotta: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 14,30). Amikor a tanítványok egységéért imádkozott, így fejezte ki egységét az Atyával: „Atyám, azt akarom, hogy legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám, bennem vagy, és én te- benned, úgy legyenek ők is egyek mibennünk . ..” (Jn 17,21-22). A szinoptikusok és az apostoli levelek után a későbbi Szent Jánosnál „az istenfíúság teológiája uralkodó témává válik. Az evangéliumban szereplő néhány személy hitvallása talán még szűkebb értelmet hordozhat (Jn 1,34; 1,51; különösen 11,27). De Jézus világos kifejezésekkel szól a Fiú és az Atya kapcsolatáról: egységben cselekszenek, és egy a dicsőségük (Jn 5,19.23; vö. ÍJn 2,22k); az Atya mindent közöl a Fiúval, mert szereti őt (Jn 5,20); megadja neki az életre keltés (5,21.25k) és a bíráskodás (5,22.27) hatalmát; amikor Jézus visz- szatér Istenhez, az Atya megdicsőíti a Fiút, hogy a Fiú is megdicsőítse Öt (Jn 17,1; vö. 14,13). így alakul ki a megtestesülés tana: Isten azért küldte a világba egyszülött Fiát, hogy üdvözítse a világot (ÍJn 4,9k); ez az egyszülött Fiú Isten kinyilatkoztatója (Jn 1,18); közli az emberekkel az örök életet, amely Istentől való (ÍJn 5,1 lk)” (BTSz, 387). A „püspökök krédója”, a niceai-konstantinápolyi hitvallás, amelyet az ünnepi miséken imádkozunk vagy éneklünk, ezt tanítja az első századokban felmerült tévtanokkal szemben: „Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában; aki az Atyától született az idők kezdete előtt. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény: az Atyával egylényegű,és minden általa lett.” Az első századokban — főleg az ariánusokkal szemben — az egyház állandóan hangoztatja, hogy a Fiú, az Ige Isten, egylényegü az Atyával, hiszen minden általa lett, részt vett a teremtésben az Atya mellett, vele együtt. Erre utal egyébként az Úr kifejezés is, amelyet a zsidók Jahvé- ra alkalmaztak. Jézus az Úr (görögül: Küriosz), ez azt jelenti, hogy minden hatalmat megkapott (Mt 28,18), Ö, aki — mint a teremtés közvetítője, mintaoka és célja (Kol 1,16—17) — minden teremtmény fölött áll, feltámadása után megdicsőült emberségében is a mindenség Ura lett (Fii 2,11; vö. lKor 15,14-28). ,,A hitnek ez a megfogalmazása: „Jézus az Úr”, tartalmaz egy bizonyos tütakozást is a császárok istenítésének törekvésével szemben; vannak kyrioi az „állítólagos istenek” között, de Jézus az egyedüli, az abszolút Kyrios (lKor 8,5k), akinek a többiek alá vannak vetve. A Jelenések Könyve azt is megérteti, hogy az „urak Ura” cím, amely Keleten már régóta előfordul (Kr.e. 1100 körül), nem illeti
