A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-12-01 / 12. szám
546 vú apa szigorú volt, a fegyelmet mindenkitől megkívánta. A családi légkör nem volt vallásosnak mondható: templomba ritkán jártak, bár étkezések előtt imádkoztak, és karácsonykor énekeltek is, de a család feje kétkedő volt. Ha bizonyos vallási gyakorlatokon részt vett is, nyíltan kijelentette: „Semmit sem értek belőlük.” Ebben a nem nagyon vallásos környezetben Bonhoeffer még 14 éves kora előtt elhatározza, hogy lelkipásztor és teológus lesz. A családban kinevetik, és figyelmeztetik, hogy ,,az egyház szolgálatában az élet szürke és unalmas”. „Ebben az esetben”, válaszolja Diet- rich, „meg fogom reformálni”. A tizenéves fiatalembert senki és semmi nem tudja eltéríteni elhatározásától. De érdeklődési körét nem szűkíti: énekel, táncol, kirándul, zongorázni tanul és szeret operábajámi. Egyetemi tanulmányait 17 éves korában kezdi Tübingenben. Nagyszerű eredménnyel tanul, mert kitűnően tud koncentrálni. Közben Olaszországba is ellátogat, és megtekinti Rómát. Tetszik neki az egyház egyetemessége az Örök Városban, és ugyanott megihleti őt a liturgia szépsége. Tanulmányait Berlinben folytatja, majd egy évig lelkipásztori munkát végez Barcelonában, és utána Berlinbe tér vissza mint egyetemi előadó. A tehetséges fiatal teológusra mindinkább felfigyelnek. 1930-ban egy évet további tanulmányokkal tölt New Yorkban, 1933-ban pedig Londonban találjuk, ahol egy németajkú lutheránus egyházközösséget vezet két évig. De visszahívják Németországba, hogy egy illegális szeminárium vezetője legyen, ahol fiatal lelkészeket kell nevelnie egyházi szolgálatra. Itt írja meg Nachfolge (1937) és Gemeinsames Leben (1938) című könyveit, és nagy személyes befolyást gyakorol a szeminaristákra. Imára és bátorságra buzdítja őket. Felhívja figyelmüket, hogy imájuk kapcsolódik az egész egyház közösségéhez. Napi kétszer félórás elmélkedést rendel el, mert szükségük van az ima fegyelmére. Buzdítja őket a gyónásra is: „Krisztus hatalmat adott követőinek, hogy meghallgassák egymás gyónását, és feloldozzák egymást a bűneiktől az Ő nevében . . . Krisztus testvérünk lett, hogy minket segítsen.” A titkos szeminárium helyén (Finkenwalde), pár kilométerre a Balti-tengertől, Dietrich Bonhoeffer maga is mélyebben megtér, belátja bűnös ambícióvágyát, hogy nagy teológus legyen. Az imában, D. Bonhoeffer sógora, Hans von Oohnanyi (1902-1945), ügyvéd, a zeneszerző fia
