A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-08-01 / 8. szám
358 penye alatt a Gyula-karddal, besurrant István király hálószobájába,és Vazul föl- bujtására végre akarja hajtani a fejedelemáldozatot, hogy Vajk lelke szálljon Vazulba. A király fölébred. A merénylet meghiúsul. A merénylő kegyelmet kap, de Péter herceg Vazult megvakíttatja.és a fülébe ólmot öntet. Aba Sámuel ezen fölháborodik, és átáll a pártütőkhöz. Küszöbön áll a nyílt lázadás, a testvérháború. Krisztus nemrég megtért magyarjai nem tudják, mire vonjanak kardot: „Keresztényt vágjunk Abával? ... Magyart vágjunk Péterrel? ... Szólj, Uram!" (Szöveg) István király hallgat. Hallgatva szenved. Ilona, Imre herceg özvegye elárulta nagy titkukat: szüzességet fogadtak Imrével. István király örökös nélkül hal meg. Éspedig nemsokára. Itt maradjunk hűek Sík Sándor szövegéhez: (Hona kisiet jobbra, aztán megjelenik Buda várispánnal. A király következő szavai alatt egyre jobban hajnaiodik.) Király: Hallgass rám, Buda udvarispán. Buda (meglepetve): Királyom! Király (némi erőlködéssel feláll. Nehezen beszél, de egyre nagyobb erővel): Hallgass rám, Buda udvarispán. A mai ünnepet olyan fénnyel akarom megülni, amilyet még nem látott ez az ország. Menj és használd fel az órákat. Ne kímélj semmit, sem pénzt, sem fáradságot. A királyi kincstárt kiüríted. Minden a szegényeké legyen. A börtönöket kiüríted. Minden bűnös kegyelmet kapjon.A székesegyházban ezer gyertya égjen. Az ország ünnepe van ma. István király végrendelkezik. Odaadja a szent koronát annak, akinek a magyar népet szánta. (Megtántoro- dik, visszaesik a székbe.) Buda: Parancsodra, Uram. (Indul.) Király (egészen megváltozott hangon): Megállj . . . Bocsásd be hozzám . . . Gel- lért püspököt. Buda (kinyitja a jobboldali ajtót. Gellért püspök porosán, fáradtan az ajtóban áll.) Király (feláll)-. Üdvözlégy, atyám ... az utolsó Boldogasszony-nap. (Néhány lépést tesz feléje.) Gellért (eléje siet és megöleli): Béke veled, testvér. Király: Még rajtad a lovaglás pora. Látom, a rengetegből jöttél .. . Értelek, testvér. Deo Gratias. (Megragadja a kezét.) Még egy félnapot adj! Egy órát! A szentmiséig. Az országhoz kell szólnom. Gellért (némán mellére öleli). Király: Hát itt az utolsó óra? Legyen meg az Isten akarata. (Erőlködve a székhez megy. Ilona és Gellért támogatják.) Udvarispán! A koronát akarom. És a szent jelvényeket. És húzasd meg a harangokat. Mindenki hozzám jöjjön. Szólni akarok népemhez. (A következők alatt egymás után szólal meg három harang; a negyedik, a legnagyobb, legmélyebb a jelenet végén. Egymás után szállingóznak be balról Gizella és udvarhölgyek, jobbról Csanád, Pázmány, Anasztáz érsek, Sebös, Gott- hárd lovag, több püspök, szerzetesek, urak, udvari emberek, vitézek. A szín lassan megtelik emberekkel. Sebös és Buda hozzák a szent koronát és a jelvényeket. A Király szavai közben Anasztáz és Sebös ráadják a királyi palástot. Oldalára kötik a kardot, fejére illesztik a koronát. Közben egyre hajnaiodik.) Király (kiegyenesedve áll): Itt állok. Uram, életem romjain. Meztelenül, mint a koldus. Úttalanabbul, mint egy eltévedt gyermek az éjszakában. Minden-
