A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-06-01 / 6. szám
281 Nagy Ferenc MÁRIA-JELENÉSEK ÉS -KEGYHELYEK (Második rész) írásom első részét olvasói levelekből és a levelek egyes kitételeihez fűzött megjegyzéseimből állítottam össze. Most rövid áttekintést nyújtok a Szűzanyának tulajdonított megjelenésekről és a Mária-kegyhelyekről. Példáimat és reflexióimat aszerint csoportosítom, hogy a megjelenések vagy a kegyhely kezdeteit jelző csodák milyen történelmi hitelt érdemelnek. Bizonytalanságba vesző eredet Szerte a világon mindenfelé vannak olyan Mária-kegyhelyek, amelyeknek eredete hosszú évszázadokra megy vissza, éspedig olyan jelenésekre vagy csodákra, amelyeknek hitelességét nem lehet megállapítani, vagy amelyek minden kétséget kizáróan legendás jellegűek. A legjellemzőbb példa minden bizonnyal Loreto (magyarosan Lorettó), Olaszországban. Úgy tartja a hagyomány, hogy a Szűzanya názáreti házát angyalok 1291-ben Fiume közelébe, 1294-ben és 1295-ben pedig (három egymást rövidesen követő időpontban) Loretóba vitték át. Loreto a világ egyik legfontosabb és leglátogatottabb Mária-kegyhelye. A názáreti házban a megtestesülés színhelyét tisztelik: „Itt lett testté az Ige." Mexikóban, Guadalupéban 1531. december 9-én egy indián látta a Szent Szüzet. írásos és építészeti emlékek pár évvel későbbre mennek vissza; de nem nyújtanak első kézből származó történelmi bizonyosságot. A jelenés helyén épült Amerika egyik legfontosabb Mária-szentélye. Cz^stochowához tulajdonképpen nem fűződik valami kezdeti jelenés vagy csoda hagyománya. 1382-ben Ulászló opoliai herceg saját ukrajnai kastélyából
