A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-06-01 / 6. szám
282 Czgstochowába vitetett át egy fára festett Madonna-ikont, és a pálosokra bízta. A legenda azt tartja az ikonról (mint több más Mária-képről), hogy Szent Lukács festette. Valójában a kép talán a IX. században készült, a görögök lakta Dél-Olaszországban. A Fekete Madonna kegytemploma nemcsak Lengyelországnak, hanem egész Közép-Kelet-Európának legfontosabb Mária-szentélye. A szentélynek több magyar vonatkozása van: Ulászló volt magyar nádor is, Fráter György a kolostor perjele volt, stb. Ebbe a csoportba tartozik számos magyarországi vagy magyaroktól sokat látogatott kegyhely. Valószínűleg nem tévedünk (vagy legalább is nem súlyosan tévedünk) a következő pár példa felsorolásával: a történelmi Magyarországon An- docs, Búcsúszentlászló, Csíksomlyó, Máriabesnyő, Máriagyűd, Máriaremete, Mát- raverebély-Szentkút, Vác-Hétkápolna; határainkhoz közel Einsiedeln, Máriacell. Néhány pontban foglaljuk össze azt a véleményt és magatartást, amelyeket ezekkel a szentélyekkel kapcsolatban a hiteles keresztény hit sugall. — Pár évszázaddal ezelőtti keresztény testvéreinktől mi különbözünk abban, hogy ők a Mária-kegyhelyekhez fűződő csodák hírét nagyobb hiszékenységgel, kevesebb történelmi ismeret birtokában és kevesebb kritikai igénnyel adták szájról szájra, mint mi tesszük a XX. században. Ennek a különbözésnek világos tudatában kell elfogadnunk saját magunkat is meg őket is; nekünk nem kell elhinnünk minden csodát, amit ők elhittek; viszont elmarasztalnunk sem kell őket azért, mert nálunk hiszékenyebbek voltak. — Magánkinyilatkoztatások nem fűződnek a szóban forgó kegyhelyekhez (ha esetleg a múltban fűződtek, azok híre vagy jelentősége elenyészett). így a kegyhelyek egy fontos zavaró tényezőtől tehermentesülnek. — Ezeknek a helyeknek (elvonatkoztatva az eredetükhöz kapcsolódó jelenések vagy csodák történelmi hitelességétől) az évszázados Mária-tisztelet alapozza és adja meg az Egyház és a keresztény ember életében betöltött fontosságukat. Ezeken a helyeken minden kétséget kizáróan találkozik a hivő, imádkozó keresztények Mária iránti szeretete és a Szűzanyának a gyermekeit meghallgató, oltalmazó, segítő szeretete. Függetlenül attól, hogy valamikor évszázadokkal ezelőtt történt-e Mária-jelenés, a Szűzanya ezeken a kegyhelyeken jelen van imára indító és imát meghallgató szeretetével. — Lényeges dologra mutat rá a következő összehasonlítás: amennyire zavarba hoz minket minden nem hiteles ereklye tisztelete (pl. Krisztus Vére, a Szent Kereszt, Veronika kendője — a názáreti ház is, ha Loretóban azt keressük történelmi valódiságában), annyira nem kell, hogy zavarjon egy kegytemplom vagy festmény eredetének néhány legendás eleme. Az ereklyének a maga anyagi valóságában, a magánkinyilatkoztatásnak, az üzenetnek mennyei eredetében kell iga
