A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-05-01 / 5. szám
220 Amikor tehát a püspök krizmával keresztet rajzol a bérmálkozó homlokára, és a következő szavakat mondja: „Vedd a Szentlélek ajándékának jelét,” kifejezi azt a titkot, hogy a keresztény Krisztus Lelkének ajándékait kapja, és így teljesen az Űrhöz és egyházához tartozik. Az előbbiekben a latin egyház jelenlegi gyakorlatát mutattuk be. Mi, latin szertartású katolikusok, általában csecsemőkorunkban keresztelkedünk, és akkor bérmálkozunk, amikor már értelmünk öntudatos használatára eljutottunk, sőt egyesek egészen felnőttek már, amikor a bérmáláshoz járulnak. A keleti egyház mai gyakorlata ( a magyar görögkatolikusoké is) az, hogy a csecsemőt megkeresztelik és megbérmálják; a gyermek később lesz első áldozó. Üjabban egyes helyeken a latin egyházban is visszatérnek az ősegyház gyakorlatához: a gyermeket a keresztség után megbérmálják, és utána lesz első áldozó. De az általánosabb gyakorlat ez: csecsemőkeresztelés, a gyermek első áldozása, a serdülő bérmálkozása. KÉZRÁTÉTEL A BÉRMÁLÁSKOR A bérmáló püspök (vagy pap) a híveket imádságra szólítja fel: Most imádkozzunk, kedves testvéreim. Istenhez, a mindenható Atyához, hogy árassza el jóságosán Szemléikével fogadott fiait, kik újjászülettek már az örök életre a keresztség vizéből; a Szentlélek erősítse meg őket bőkezű ajándékai által, szent olajával pedig alakítsd őket hasonlóvá Krisztushoz, az Isten Fiához! Rövid csendes ima után a bérmáló kiterjeszti mindkét kezét a bérmá- landók fölé, és így mondja vagy énekli: Mindenható Isten, Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, te szolgáidnak vízből és Szentlélekből új életet adtál, és megszabadítottad őket a bűntől. Urunk, küldd le reájuk a Vigasztaló Szentlelket, és add meg nekik a bölcsesség és az értelem lelkét, a jótanács és az erősség lelkét, az isteni tudomány és a jámborság lelkét, és töltsd el őket az istenfélelem Leikével, Krisztus, Krisztus, a mi Urunk általi Ámen.
