A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-05-01 / 5. szám
204 adja barátaiért.” (Jn 15,12—13.) Jézusnak ezt az értünk adott életét jelképezte a megtört kenyér és a kiöntött bor, életáldozatát, amely másnap beteljesült a Golgotán. Erre emlékeztet az Oltáriszentség ünneplése. 2. Krisztus látható jelenléte nemcsak emlékeztető jel, hanem kegyelmi forrás is a jelenben. „ Valahányszor ugyanis ebből a kenyérből esztek és e kehely bői isztok, az Űr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.” (lKor 11,26.) Jézus nemcsak magáénak mondja, hanem magával azonosítja követőit. „Amit legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25,40.) ,,En vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.” (Jn 15,5.) Ahogy Jézus önmagát adta, feláldozta, hogy nekünk több életünk legyen, úgy nekünk is, követőinek, tovább kell adnunk szellemét és életét. Ez nemcsak igehirdetés, hanem az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek gyakorlása; nemcsak a javaink, hanem saját életünk megosztása másokkal. Krisztus követői, mint a Mesterük, másokért élnek. 3. Az Oltáriszentség a jövőbe is mutat, arra az időre, amikor az Atya házában, az Atya asztalánál vele együtt leszünk. Ez a lakoma a Biblia nyelvén az örök boldogságot jelenti. Az Oltáriszentség tehát emlékezetünkbe idézi a múltat, kegyelmet ad a jelenben Krisztus követésére, és megadja nekünk az örök élet zálogát. Szép az, ha nyilvánosan hitet teszünk az Oltáriszentségben velünk élő Krisztus mellett az úrnapi körmeneten; jó és üdvös, ha részt veszünk a szentmisében és az Űr asztalához járulunk. Mindez szép és jó, de nem elég. Tegyük mindezt azért, hogy Jézus önfeláldozó élete egyre jobban áthasson bennünket, és belőlünk kiáradjon minél több emb ertársu n kra. Június 14 - JÉZUS SZENTSÉGES SZIVE „Éljetek szeretetben” (2Jn 6) Óz 11, l,3-4.8-9;Ef 3,8-12.14-19; Jn 19,31-37. Az ember legmélyebb és legbensőbb meggyőződéseit nem tudja fizikai vagy számtani képletekben, sőt még szavakban sem kifejezni. Amikor bátorságról vagy gyávaságról, egyeneslelkűségről vagy csalafintaságról, szeretetről vagy gyűlöletről van szó, szimbólumokhoz fordulunk, amelyek nemcsak mint jelek vagy útjelzők rámutatnak arra, amiről beszélünk, hanem bizonyos mértékig szemünk elé állítják,
