A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-05-01 / 5. szám
205 tapasztalhatóvá teszik a szóban forgó valóságot. Az életet színes virágok, zöldellő ágak és újszülött báránykák, míg az elmúlást az árvíz és az elkorhadt fa szimbolizálja. Az emberek közötti és az Isten meg az emberek közötti kapcsolatnak a szimbóluma a szív. A szív a bibliai használatban az egész személyre, annak belső magatartására, - hogy jó-vagy keményszívű —, és nemcsak érzelmi világára utal. Nem véletlen tehát, hogy már az ősegyházban fölfigyeltek Jézus Szívére, amely irántunk való szerete- tét jelképezi. A bibliában három különféle kifejezés utal a szeretetre. Az elsőt úgy lehetne jellemezni, mint önző szeretetet; mikor a kisgyerek magához öleli játékát, és azt mondja: ez az enyém, és nem a tiéd. A második a baráti, kölcsönösen megértő szeretetről szól. Ezt a kifejezést használja az Újszövetség, mikor arra utal, hogy Jézus szerette tanítványait. A harmadik kifejezés a teljesen önzetlen, önmagát elfelejtő és a másik javát kereső szeretetre utal. Ennek a szeretetnek a szikráit látjuk a házastársak őszinte és önzetlen szeretetében, és ugyanennek a szeretetnek a kivirágzását látjuk az Isten irántunk való szeretetében, aki akkor sem szűnt meg szeretni minket, amikor mi elfordultunk tőle. Fiát adta értünk, hogy magához visszavezessen. Ezt a szeretetet jelképezi a szent Szív, és erről szólnak az olvasmányok is a mai szentmisében. Isten sohasem veti el népét, nem feledkezik meg róla, hanem egyre nyilvánvalóbbá és láthatóbbá teszi szeretetét irántunk, ahogy Jézus Krisztus életében szemünk elé tálja. Hogyan válaszoljunk erre a szeretetre? Erre a kérdésre akart gyakorlati választ adni a Jézus Szíve-tisztelet. Ennek a részünkről ki nem érdemelt szeretetnek viszonzására emlékeztet a kifüggesztett Jézus Szíve-kép. És ezt a viszontszeretetet akarja bennünk fölszítani a nagykilenced, amikor kilenc hónap első péntekén szentáldozáshoz járulunk. A harmadik gyakorlat, amelyet a Jézus Szíve-tisztelet sürget, a napi felajánlás, amely összefoglalja és Istennek ajánlja egész életünket. Ne féljünk Istennek ajánlani életünket úgy, amint van. Az igaz
