A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-04-01 / 4. szám

151

Ó, sok a tennivaló, nagy a feladat. Azért kell a fontossági sorrendet pontosan magunk előtt tartani s annak szellemében cselekedni. Ezek a tennivalók a következők: Az egyház teológiája legyen nyílt a világ problémái, kérdései iránt,s a világ jobbítása, az igazságosság diadalra vitele értelmében Ázsia népei is komolyan szálljanak síkra. Az egyházi tevékenység elsősorban a családra áradjon ki. A család az életnek a forrása, s ott kell az édesanyának és a nőnek szerepét tiszteletben tartani, aláhúzni és erősíteni. A kommunikációs eszközök alkalmazásával iparkodjunk a nagy tömegeket is elérni. A másvallásúakkal állandó párbeszédben vagyunk,s iparkodunk a kereszténységet eleven részévé tenni az ősi kultúráknak. Inkulturáció, nem pedig latinizáció és a dogmatizálás a modem életnek a követelménye.

Mélység kell ide, imádságos kegyelmi élet,s azért a kontemplativ közösségeket támogatjuk. Előmozdítjuk az ilyen hivatásokat. Védeni kell az embereket mindenütt, segélykezet nyújtani a sok ázsiai menekültnek. Az esztelen fegyverkezést, a nukleáris háborúk borzalmát mindig szem előtt tartani s az ellen küzdeni. Milyen nagy szándékos erre kérik most imáinkat. Kérjük tehát Istent Ázsia egyházáért, hogy a Szentlélek bőven áradjon ki erővel és apostoli bizalommal, hogy ezt a gyönyörű programot eredményesen megvalósítsák. A szép szándékból gyönyörű gyümölcsöt teremjen a hitnek a közössége egész Ázsia javára.

Négyesy Irén

NAGYPÉNTEKI SZONETT

Szilaj szellemem kalitkába zárva ma nincs menekvés, nincsenek mesék, test és lélek most, két komor cseléd, mártózzanak a Nagypéntek lángjába.

Szenvedjünk meg, mint Jézusunk, a drága; sovány ételre fogtam testemet, vad lelkem is csak hiába remeg, magasba nem szállhat — börtöne zárja.

Kemény törvénye ennek a szonettnek testet és lelket egyszerre kötött meg, ma merész lángom is hiába ég —

taplóval, kővel csiholok hitet, zablába fogni szellemet, szivet, és élvezem izzó fehér tüzét.

I