A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-04-01 / 4. szám

152

Békési István

VAőARMAPI ÖOMDOLATO«

Április 21 - HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA A FELTÁMADÁS BIZONYOSSÁGA

A szentmise olvasmányai:

ApCsel 3,13—15.17—19: „Megöltétek az élet Urát." 1Jn 2,1—5a:

Elveszi bűneinket, az egész világ bűnét. Lk 24,35—48: A Messiásnak szenvednie kellett.

A keresztény igehirdetés győzedelmes jó híre „üdvözítő Istenünk jóságának és emberszeretetének" igazságát kiáltotta bele a megváltást sóvárgó világba. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát küldte a világba."

A húsvét és pünkösd közé eső vasárnapok ezt a Húsvéti Titkot állítják újra és újra a hívek elé. Örök érvényű diadalmas hír ez, melynek mindig volt sajátos, időszerű mondanivalója annak a kornak, amikor meghirdették és írásba foglalták, de üzen a mai kor emberének is.

Az örök húsvéti jó hír ezen a vasárnapon a húsvéti titok nagypénteki szakaszára hívja fel a figyelmünket. Amiről Szent Péter úgy emlékezik meg, hogy „nagy volt a ti váltságotok ára." Az Ártatlan Bárány meghalt a világ bűneiért. A kereszten embertelen kínjai között a bűnösökért kiáltott az Atyához. Igen, élet származott a kereszt fájáról. De annak az életnek az ára az élet Urának halála volt. Vérontás nélkül nincs bocsánat. Ezért kellett a Messiásnak — az írások szerint, a jövendölések értelmében — szenvednie.

Az a maroknyi kis hivősereg, mely látta az élet Urát meghalni. Az a kis csoport, mely várta az ö ígéretét, imádkozva Máriával, és akik Jeruzsálemben, majd Judea és Galilea földjén, később a diaszpórában, majd szerte a nagy római birodalomban, befogadták az örömhírt, áldozatos, folytonos üldöztetés és szinte állandó halálveszély közepette hordozták a titkukat, az új élet ígéretét. „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak." Az ősegyház üldözött és szenvedő egyház volt. Sokszor ők is életáldozatukkal tettek tanúságot a Feltámadott mellett. Jó volt tudniok, hogy nem új vagy meglepő dolog történik velük. Ez történt a Mesterrel, ez lesz a tanítványok sorsa is.