A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-04-01 / 4. szám
150 a világban föl akarta építeni Krisztus egy testét, az Atya gyermekeinek közös országát. Ennek a hitbeli közösségnek, ennek a hitben gyökerezett közösségnek nagy fontosságú tennivalói vannak, s ezeket így fogalmazták meg: Ez a közösség a Lélek vezetésével, a Lélek irányításával működik, hiszen isteni alkotás, isteni mű az emberek között, az emberek javára. A hitnek a szentségei döntő jelentőségűek ennek a közösségnek az életében, hiszen a keresztség által születtünk bele a keresztény közösségbe. A szentségek erősítenek és táplálnak, főleg az Oltáriszent- ség, az egység szimbóluma és az egység záloga. Ebben a hitből élő közösségben a részvétel és a közös felelősségvállalás a hivők feladata. Részt venni az egyház életében! Annak nemcsak passzív befogadói lenni, hanem tevékenyen közreműködni az egység országának építésében! Mindenkinek vállalnia kell öntudatosan, hittel azt a felelősségteljes feladatot, amelyet a keresztség szentségében, az általános papság értelmében neki is adott az Isten. A hivők ebben a szeretetközösségben szorosan együttműködnek pásztoraikkal, a püspökkel és annak munkatársaival, hiszen a Lélek őket választotta az egyház kormányzására. Ebben a hitben élő közösségben a megbékélés és kiengesztelőd és, a folytonos megértés állandóan jelen legyenek! Hisz gyarló emberekre épül Isten egyháza, a hitnek a közössége, akik ezerszer hibáznak napjában, és ezerszer kérhetnek bocsánatot. A megbékélésre, az egység munkálására a megbékélt testvérek között mindig készen kell lenniök. Hisz abban a munkaközösségben dolgoznak, amelyet a Mester alapított. Ö a szeretet parancsát tette főparanccsá. Annak a Léleknek a vezetésével, aki a szeretetnek a Lelke. A főparancsnak az értelmében, amely Krisztus tanítványainak ismertető jele. Mikor így számbavették a legfontosabb tennivalókat, meg akarták fogalmazni Ázsia egyházainak, a hitközösség egyházának feladatát. Örömmel állapították meg a püspöki kar konferenciájának a résztvevői, hogy már eddig is gyönyörű eredményeket értek el. Igenis, sok országban virágzik, erősödik az anyaszentegyház. Papi, szerzetesi hivatások nagy számban vannak. Szemináriumok nyílnak meg. Tanítják, oktatják az ifjúságot a teljes nagykorú kereszténységre, és adottságaiknak megfelelően — sokszor azon túl is — iparkodnak a szeretet parancsát a szegények, elhagyottak gondozásával megvalósítani. Harcolnak az igazságosság győzelméért, az igazságosság érvényességéért. Bár sok helyen még ők is missziós országok, már tevékenyen részt vesznek — missziósok küldésével, szerzetesek küldésével — az Egyház missziós tevékenységében is. Gondoljunk csak Teréz anyára: Kalkuttában, tehát Ázsia területén kezdődött gyönyörű munkája. Onnan ágazott szét az egész világon.
