A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-04-01 / 4. szám
149 a szlovének latin rítusú katolikusok. Nagyon buzgók, nagyon hűségesek. öntudatos Mária-tisztelettel, zarándoklatokkal és a szabadság nyújtotta lehetőségek okos kihasználásával ébren is tartották mindig ezt a lelkületet. Ezerszáz éve van annak, hogy a két testvér, Cirill és Metód közül Metód, aki tovább élt, 885-ben meghalt. Testvére már korábban. És Szent Cirill Rómában van eltemetve Szent Kelemen templomában. Ők a szlávok atyjai. A hitben, tudományban, még az írástudásban is. Nem csoda, hogy az első szláv származású pápa, II. János Pál nemcsak a saját hithű, latin szertartású lengyel népét szereti, s annak a szabadságáért küzd, hanem imádságunkat kéri a többi szláv testvérünkért is. Ö, aki onnan jött a határmezsgyéről, ahol Kelet és Nyugat összetalálkozik kultúrában, liturgiában és írásban is. Ö pontosan tudja, hogy Európa az Atlanti-óceántól az Uraiig tart. S a teljes Európában nemcsak nagy lélekszámúkkal, ma komoly politikai hatalmukkal, hanem keresztény jelenlétükkel is ott vannak a szláv népek. Azért mondotta párizsi beszédjében: „Nem tudunk keresztény módon lélegzeni, még kevésbé katolikus módon, ha a tüdőnknek csak egyik szárnya lebeg. Az egész tüdőnek mozgásban kell lenni, mind a két szárnyának, a keletinek és a nyugatinak. Ez alkotja az egész Európát, a keresztény Európát is.” Mondjuk el sokszor a bevezetésben említett kedves kis imát Cirill és Metód évfordulója alkalmával. A hitben, amelyért annyit szenvedtek már eddig is, hűségesek legyenek. A reményben meg ne rendüljenek. A szeretetben — főleg egymás iránt — a különböző rítusú, sok különböző írásformájú, különböző kulturális hagyományokkal rendelkező szláv népek erősek legyenek. Megbéküljenek a testvérek és unokatestvérek, beálljanak egységesen a régi keresztény Európa légkörébe. MISSZIÓS:.. .Ázsia egyházáért, hogy igazi hitközösség legyen. Az ázsiai püspöki karok közös konferenciáján 1981. október utolsó hetében - s ezt Thaiföldön tartották -, mikor ki akarták értékelni a munkát, amelyet az egyház már eddig végzett, meg akarták fogalmazni a feladatokat és tennivalókat, igazi teológiai mélységükben és gyakorlati alkalmazásban is, akkor nevezték az egyházat a hit közösségének. A püspöki kar konferenciájának résztvevői a következő fontos megállapításokat tették, melyek nemcsak Ázsia, de az egész világ számára nagyjelentőségű megfontolások. Arra kell törekedni, hogy a Lélek vezetésével kialakuljon az a közösség, az az egység, amelyet az Isten egy Lelke akart elérni, mikor T
