A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-11-01 / 11-12. szám

564

is megtiltották a kórháznak, hogy a gyermeket táplálják. Mire az erkölcsileg helyes bírósági döntés megszületett az újszülött életben tartására vonatkozóan, a gyermek meghalt. Megállapíthatjuk tehát, hogy a tévedések elkerüléséhez vagy azok lehetőségének korlátozásához a legjobb biztosíték nem a pontosan meghatározott törvényhozásban vagy bírói döntésben rejlik, hanem ,,az élet szentsége” iránti őszinte tiszteletben. Ez a beállítottság egyrészt elismeri azt, hogy ,,az élet az alapja minden más emberi értéknek”, ugyanakkor azt is figyelembe veszi, amint a vatikáni nyilatkozat mondja, hogy a szenvedés és halál „Krisztus szenvedésében és megváltó halálában valórészvételt és abba való bekapcsolódást jelent”. Tehát a halálhoz való jog gyakorlásának kérdését nem lehet elválasztani a felebarát iránti őszinte tisztelettől és szeretettől.

ISTENÉLMÉNY BETEGÁGYON

Kerényi Lajos budapesti lelkész írja (Teológia 17, 1983, 268—

269):

Egy sebész főorvos fogalmazott így: el nem mondható, hogy az emberek súlyos betegségben és haldoklásukban mennyire észreveszik és igénylik Istent.

A lelkipásztor még többet és mélyebbet tud ezekről a titkokról. Minden keresztény Jézust hordozza. A pap tiszténél fogva már puszta létével és megjelenésével is nagyon mély belső erőket hoz felszínre. Szimbólum jellege és erőtere igen nagy hatósugarú.

Feladata éppen ezért az, hogy jelen legyen mindenhol a társadalomban. Elsősorban az élet határmezsgyéin, főképpen a „jajok emberei között". Úgy tapasztaltam, igen széles skálája és többrendbéli fokozata van az istenélményeknek. Amikor papi mivoltom ismertté válik, az egyén úgy érzi, döntenie kell Isten mellett vagy ellen. Dönt is törvényszerűen. Most a pozitív döntésekkel foglalkozunk, hiszen ezek vannak túlsúlyban, és ezeket legtöbb esetben személyes istenélménynek kell minősítenünk.

Bemutatkozásom után, vagyis amikor megtudják, hogy „Isten jele" van közöttük, vannak, akik perbeszállnak az Istennel, ök még nem azonosultak: számonkérik, perlekednek vele. . . Ez, ahogyan tapasztalom, átmenet. Az Úr a maga javára fordítja az esélyeket. Életem talán legnagyobb kegyelmi csodája volt a következő esemény.

Négy súlyos férfibeteg boldogan fogadott. Velem együtt Jézus üzenetét is. Az ötödik, a legsúlyosabb, egy 50 év körüli férfi, durván