A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11-12. szám
561 ti beavatkozásra van szükség. Az orron keresztül a gyomorba juttatott cső használata esetén, a vele járó kellemetlenségen kívül az eljárásnak vannak bizonyos veszélyei és mellékhatásai is, amelyeket aránylag drága és rendszerint csak kórházakban található felszereléssel lehet elkerülni. Természetesen az is gyakran előfordul, hogy az öntudatlan vagy magát táplálni nem tudó beteg esetében az orvosi eszközökkel történő táplálás nem biztosít semmi mást, mint a haldoklás meghosszabbítását. Ezért mondja Childress, hogy amennyiben ez a beteg kifejezett kívánságának ellentmond, vagy jól felfogott érdekeivel ellentétben áll, a táplálás ilyen módjának megszakítása nemcsak lehetséges, hanem kötelező is. Ennek a véleménynek az alátámasztására a hagyományból csak de Lugo bíboros véleményét említem meg, aki azt vallotta, hogy az éhhalálra ítélt visszautasíthatja azt az ételt, amit csak azért ajánlanak fel neki, hogy szenvedését meghosszabbítsák vele. A vatikáni nyilatkozat nemcsak a haldokló szolgálatára vonatkozóan tett jelentős megállapításokat, hanem a hivatalos, az úgynevezett „autentikus” egyházi tanítás fejlődésében is fontos állomást jelent két ok miatt. A dokumentum szándékosan elkerüli az úgynevezett „rendes” és „rendkívüli” kezelésmódok hagyományos megkülönböztetését. Ennek a megkülönböztetésnek a hasznosságát az orvos- tudomány fejlődése túlhaladta, ezért a nyilatkozat előrehaladott kísérleti kezelésmódokról vagy közhasználatban levő mindennapi orvosi eszközökről beszél inkább. Az eszközök használatának eldöntésében azok hatásossága, a velük járó kockázat, költségük és hozzáférhetőségük, valamint a betegnek okozott teher jönnek számításba. Ezeket a tényezőket a beteg anyagi, fizikai és pszichológiai erőtartalékának fényében kell lemérni. Tehát a nyilatkozat a cselekedet struktúrájából künduló erkölcsi kiértékelés helyett az arányosság (propor- cionalitás) elve alapján méri le az eszközök használatának vagy visz- szautasításának kérdését. A cselekedet struktúráját önmagában vizsgálva, az életfenntartó eszközök visszavonása az életfolyamat direkt megszakítását okozza, éppen úgy, mint a fogamzásgátló eszközök használata az életadás aktusának esetében. Másszóval a cselekedet természetéből kiinduló ítélet helyett ebben a dokumentumban a beteg helyzetéből és a kezelésmód következményeinek leméréséből kiinduló értékítélettel találkozunk. A KANADAI HELYZET A kanadai gyakorlatban egyelőre nincsen példa a haldokló orvosi kezelésének bírósági meghatározására. A kanadai törvényreformáló bizottság (Law Reform Commission) véleménye szerint ebből
