A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11-12. szám
541 újra remény szívükben, hadd érezzék megint a megváltás és a szeretet örömét és boldogságát. Higgyék el, hogy szereti őket az Isten, mert a Fiút odaadta értük az Atyja, a Fiú odaadta önmagát érettük, és mindenkor kész nekik adni magát újra. Január 1 - SZŰZ MÁRIA ISTENANYASÁGA (Lásd: A Szív 68,1982, 3-5; 70,1984, 4-5.) Január 6 - URUNK MEGJELENÉSE (Lásd: A Szív 69, 1983, 10-11; 70, 1984, 5-6.) Január 13 - URUNK MEGKERESZTELKEDÉSE ISTEN SZOLGÁJA ÉS SZERETETT FIA (O) Izajás 42,1-4.6-7: ,,Ime, az én szolgám: benne kedvemet találom.” Isten ünnepélyesen bemutatja Szolgáját a történelemnek; jelzi a Szolga titokzatos hivatását és eszményi módon teljesített küldetését. Abban a korban vagyunk, amikor a babiloni fogságnak vége szakad. A Szolga bölcselkedő, tanító ember; feladata az, „hogy megvigye törvényét a nemzeteknek”, vagyis bölcsességre tanítson mindenkit. Tudásra szomjas, figyelmes tanítványok kis körében áhítattal hirdeti az örök bölcsességet, hogy hallgatói felfogják, élvezzék, belőle éljenek. Hallgatói igénytelenségükkel, törékenységükkel, de fogékonyságukkal és élniakarásukkal is, a megroppant nádhoz, a pislákoló mécseshez hasonlítanak; a Mester tapintatos, megnyerő szavával felszítja a még bennük szunnyadó életet. A Szolgának megpróbáltatásban, csüggedésben, üldözésben is része lesz; egy napon majd talán tanításának, az igazságnak vértanújaként hal meg; „nem inog meg és nem törik meg, amíg a törvényt fel nem állítja itt a földön”, győzelemre nem viszi az örök bölcsességet. A Mester hivatása a világot teremtő és éltető Istentől ered: „én alkottalak, és megtettelek a nép szövetségének és a nemzetek világosságának.” Valóban egyedülálló hivatás: az Istennel való szövetségnek lenni, Isten világosságát sugározni minden nép számára. Hogy mindenki tisztán lásson, tudatlanságából megszabaduljon, Jahvéhoz megtérjen. A babüoni fogság végén élő Mester küldetése beletartozik ebbe az egész világtörténelmet átölelő üdvösségtervbe. Jézus megkeresztelkedésében az előkép beteljesedik: Isten Lelke elárasztja Jézust, az Atya pedig kijelenti: „Ez az én Fiam ( = Gyermekem = Szolgám), a Szeretett: benne kedvem telik.” És Jézus az Atya küldetésében az egész emberiséget az örök bölcsességre kezdi tanítani. A messiási közösség, az Egyház minden tagja megkeresztelkedésekor részesedik a Mester, a Szolga, a Fiú küldetésében: tanúságot kell tennünk az emberek előtt az örök bölcsességről, Isten üdvözítő szeretetéről. A Szolga szellemében tegyük: ,,nem kiabál, nem emeli fel hangját... nem inog meg és nem törik meg... hogy általa Isten vakok szemét nyissa meg, foglyokat szabadítson ki."
