A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11-12. szám
542 (E) Márk 1,7-11: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem. János tudatában volt küldetése nagyságának, és férfias büszkeséggel vállalta; de nem tévesztette szem elől, hanem tiszta és őszinte alázattal vallotta: aki utána jön, nála erősebb, és Isten Leikével fog keresztelni. Egyedül János lett szem- és fültanúja és tevékeny részese a Messiás ki- nyilvánulásának. Ezt a Messiás János bűnbánati keresztségének keretébe állította bele. A keresztelés után, amint Jézus és János látja és hallja, a Szentlélek elárasztja az ember Názáreti Jézust, az Atya hangja pedig Fiának, Szeretettjének nevezi őt. Ószövetségi jövendölések és előképek teljesednek be, messze meghaladva betű szerinti értelmüket. (Pl. 0: Szolgám; E: Fiam.) Az ember Jézus megragadható közelségbe hozza a Szentháromság Isten misztériumát; az Atya tanúságtevő szava és indító kegyelme viszont leki szemünket nyitja rá az ember Jézusban rejlő isteni misztériumra. Amikor vízben megkeresztelkedtünk, ránk is kiáradt a Szentlélek, és az Atya a saját gyermekeinek, Jézus testvéreinek szólított. A Szentháromság misztériumában élünk;gyarló életünk arra hivatott, hogy Isten szeretetéről tegyen szavahihető tanúságot a világ előtt. (L) Apostolok Cselekedetei, 10,34-38: „Felkente őt Isten Szentlélekkel.” Péter, a Tizenkettő feje, mielőtt Kornéliusz római századost megkeresztelné, beszédet mond; kezdi belátni, hogy Jézus a pogányoknak is Üdvözítője ... A megváltás művében a kezdeményező és tulajdonképpeni döntő szerepet Isten, vagyis az Atya játssza. A Názáreti Jézust az őskeresztény igehirdetés úgy állítja elénk, mint prófétát, akit Isten felkent Szentlélekkel és hatalommal (ez történt megkeresztelkedésekor), és aki körüljárt jót cselekedvén, ördögöktől megszállottakat gyógyítván. Izrael fiait tanította, nekik hozott üdvösséget. Örömhíre azonban, mint Kornéliusz esete megvilágítja, a helléneknek, a pogányoknak is szól. Csak próféta Jézus? „Ő mindenkinek (vagyis a zsidóknak és pogányoknak egyaránt) Ura”, Küriosza, szuverén isteni Ura. Péter rágódik eszmélődik. „Ti tudjátok” a Jézussal kalpcsolatos dolgokat, mondja zsidó társainak, akikkel együtt hajlandó lenne az evangéliumot a maguk szűk világának kisajátítani. De ezek a szűk keretek recsegnek. „Valóban kezdem érteni, hogy Isten nem személy válogató, hanem bármely nemzethez tartozó ember, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik, kedves előtte.” Az üdvösséget Isten Krisztus által mindenkinek felkínálja; nem szab meg faji vagy nemzeti korlátokat; bárki elfogadott, kedves lehet Isten előtt, ha becsületes, tevékenyen igazságos ember. Éppen istenfélő, jámbor emberek, mint Péter apostol (sőt még Pál is), vannak kitéve annak a kísértésnek, hogy a maguk igényes szigorúságához mérten szabják meg, ki érdemel üdvösséget, ki nem. Csak isteni segítséggel lehet eljutni arra a szellemi nyitottságra, amely Péter apostolnak Kornéliusz házában adatott meg (és bizony nem is egyszer s mindenkorral).
