A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11-12. szám
540 „Ti vagytok a világ világossága. Világosságot azért gyújtanak, hogy a lámpatartóra, a gyertyatartóra tegyék, hogy annak fényében lássanak a többiek is.” A sötétségben botorkálóknak, a sötétben szomorko- dóknak nagy fényesség támadt. Ez a karácsony jelentősége. Mert aki jön, a világ világossága, Isten bölcsessége, világosság a világosságból. Győzedelmes remény, örvendező remény. „Gaudium et spes.” Öröm és reménykedés, amit a karácsony ünnepe és tanítása és üzenete a jó- akaratú emberek lelkében kelt. Ez a II. vatikáni zsinat másik nagy dokumentumának a címe. Ez kell az ő szerepe legyen a világban, ezt akarja elérni életünkben s rajtunk keresztül testvéreink életében. Fényoszlop vezette a pusztai csillagtalan éjszakákon át Isten vándor népét, amikor az ígéret földje felé tartott. Ez a fény Lumen Christi, Krisztus világossága. Aminek jelképe gyanánt nagyszombat éjszaka meggyújtjuk a húsvéti gyertyát, s ott tartjuk az oltár előtt. Ez kell vezessen bennünket földi útjainkon. Akkor a sötétségben járkáló és botorkáló nem téved el, mert övé a világ világossága. Emlékezzünk csak vissza, hányszor emlegette a fényt, a világosságot a János-evangélium. A Szent Pál-i levelek intenek bennünket, hogy mint a nappal gyermekeinek hogyan kell járnunk fényben, világosságban, Isten gyermekei tiszta erkölcsében, nyugodt, reménykedő, örvendező lelküle- tében. Mindig örvendjetek, hiszen biztosan remélhettek! Hogy ez a világosság a sötétségbe világít, s a világ nem akarja befogadni, az szomorú emberi elesettségünknek a következménye. A harc tart belül is és kívül is. Belül halálunk percéig, míg a fényességbe be nem lépünk. A vüágban addig a nagy napig, amíg Krisztus föl nem tűnik az ég felhőiben nagy hatalommal és fönséggel, fényben és dicsőségben. Vannak történelmi sorsfordulók, vannak nehéz századok,amikor szinte úgy érezzük, sötétségbe burkolódzik újra az egész világ. Ez a sötétség órája. A sötétség hatalmának órája, ez volt az óra, amikor Júdás kilépett a sötét éjszakába urát elárulni. A sötétségben mindig erről van szó: Isten és az ember elárulása, megtagadása az Isten iránti odaadásnak, alázatnak, megtagadása az ember felé a szeretetnek. Hisz mind a kettőt az emberiség a béke fejedelmétől, a világ világosságától, Jézustól kapja. A karácsonyfák fényénél és lángocskáinál, a gyertyafényben égő oltárok előtt a karácsonyi ünnepkörben főleg ezért kell imádkoznunk. Hogy Ö, a világ világossága, a remény forrása és az öröm legyen számunkra. Szívünkben, családunkban és közösségeinkben. S az örömteli szívekből, a békés boldog családokból, a fényben járó keresztény világból a sötétségbe is szét kell áradjon Krisztus világossága, hadd lássák a sötétben botorkálok az igaz utat, hadd ébredjen
