A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-11-01 / 11-12. szám

535

buktatóit, szikláit, akadályait lehordani alázattal, hogy minket is megújítson az Űr.

Emlékezzünk csak arra, hogy az ószövetség prófétája azt ígérte, hogy új szívet ad nekünk az Isten, amely nem kevély, hanem bízó, szerető, igazi emberi szív, igazi gyermeki, istengyermeki szív, amelyért annyit imádkozunk. „Alakítsd szívünket a Te szíved szerint!" Hogy főleg az advent munkáit, a szeretet munkáit igazán kitartóan, buzgón tudjuk végezni, erre az új szívre van szükségünk.

Keresztelő Jánosban a róla írt rövid kis szakasz nemcsak az előhírnököt mutatja meg, aki Jézust előre hirdeti, hanem megpéldázza azt a lelkületet is, hogy valamennyi embernek vállalni kell az előkészület fáradalmát, önmegtagadását, lelkének átalakítását. Jánost az Úr a legnagyobbnak mondja az asszonyok szülöttei közül, hisz a legnagyobb szerep jutott neki, akit az ókori próféták messziről jövendöltek. Titokzatosként, képekben látták az eljövendő Messiást; János rámutathatott, mégis azt mondja, ő nem méltó, hogy a saruszíját megoldja annak, aki utána jön. S bár óriás a szerepe, tódulnak hozzá bűnbánó lélekkel a választott nép minden néprétegéből, nem kevély- kedik el, mert tudja, hogy ő csak a pusztába kiáltó szó. Egy szó, egy jeladás, egy fölhívás, hogy utána jön valaki.

Legyünk kemények, szigorúak magunkkal szemben, amikor bűneink, kevélységünk halmait hordjuk le, amikor kislelkűségünk in- goványait, pocsolyáit próbáljuk betölteni, mert János is kemény próféta volt. önmegtagadással, alázattal készült a Jézus jövetelére. De legyünk mélységesen alázatosak, amikor az Úr fölhasznál minket mások javáért dolgozni. Akkor tudjuk, hogy követek vagyunk, szó és jel vagyunk, akik mindig csak azt mondják a felebarátnak, a szenvedőnek, hogy én csak egy jelző, egy útmutató vagyok; akit én képviselek, az az, akire te vársz. Aki a bűneidet elveszi, lelki sebeidet meggyógyít