A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11-12. szám
536 ja, szívedet átalakítja. En csak előhírnöke vagyok annak a Krisztusnak, aki mint a béke fejedelme és a szeretet királya közeledik hozzád minden alkalommal, de főleg az adventi várakozás szent hetében, főleg a béke és szeretet ünnepén, karácsonykor. Készítsétek elő az Úr útját! December 16 - ADVENT 3. VASÁRNAPJA A KRISZTUS JÖVETELÉBŐL FAKADÓ ÖRÖM A szentmise olvasmányai:íz 61,l-2a,10-ll: „Örvendezek az Úrban.” ITessz 5,16-24: ,Aki meghívott benneteket, az hűséges, és megtartja szavát. ” Jn 1,6-8.19-28: A Megváltó máris köztünk van, de sokan nem ismerik föl. A várakozás hangulata mindinkább a bízó reménybe és az örvendező örömbe csendül át. Izaiás próféta már látja a nép szabadulását, a messiási boldog idő eljövetelét, azért ujjongva ujjong az Úrban, aki valóra váltotta ígéretét: a kifosztott, meggy alázott, megtiport népet újra felöltözteti menyegzős ruhába, méltóvá teszi magához, és beteljesíti rajta ígéreteit. A hívő ember tehát a szorongattatás, üldöztetés, sokszor aggodalom közepette is járja az élet útját, a Krisztus-követés útját. Azzal a tudattal kell járnia ezt az utat, hogy aki hívta és az útra elindította, az hűséges Isten, megőrzi bennük a kegyelmet, a kincset, amit rájuk bízott, megőrzi egészen eljövetelének napjáig. Ha valamikor a remény és bizalom erősítésére szükségünk volt, a mai korban biztosan szükségünk van arra, hogy a bízó remény el ne apadjon szívünkben, lelkűnkben, hanem erősödjék. Nem azért, mert mi jók és hűségesek, nagyon iparkodók, nagyon odaadok vagyunk, hanem mert hűséges az Úr. Minden ember, akiből remény és bizalom árad, erősíti a többieket. A hívő keresztény ember, aki derűben, békés lelki örömben és bizakodó reménykedéssel járja az élet útját is, a szorongatás napjait és esztendeit, jel a többiek számára. Mint ahogy erre biztatott minket a vatikáni zsinat is, hogy i- lyeneknek kell lenni, tanuságtevőknek, mint ezt mondta már Jézus a programbeszédjében, hogy a világ világossága kell legyünk. Akik mint mécsesek utat mutatnak a napkelte felé, mint János is. Ö tudta, hogy nem ő a világosság, hanem azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról és az igazságról. A Szentatya kanadai zarándoklata, látogatása alkalmával fogalmazta meg egyszer egyik protestáns lelkipásztor kedvesen, alázattal és hálás lélekkel: az a nagy dolog ebben a látogatásban, hogy reményt kelt és bizalmat önt az emberek szívébe. Túlmutat a mindennapos élet anyagi, technikai és hasonló kérdésein
