A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11-12. szám
528 USA.) - A pápa megnyilatkozásai közül az úrangyala alkalmával mondott rövid beszédei egyáltalán nem a legfontosabbak, bár ilyen alkalmakkor gyakran szól égető időszerű kérdésekről. (Éppen időszerűségükből sokat veszítenének, mire a beszéd eljut hozzánk, és aztán A Szív eljut olvasóihoz.) Fontosabbak az en- ciklikák, a hit- és erkölcskérdésekről szóló tanító beszédek stb. A Szív talán többet és sokszínűbben foglalkozhatna a pápa megnyilatkozásaival, mint eddig tette; de kimerítő ismertetésükre nem vállalkozhatna. Ennek lehetetlenségéről fogalmat alkothatunk a következő példából: a pápa kanadai látogatása során elmondott beszédeinek teljes fordítása A Szív hat számát teljesen kitöltené. Pedig ez a pápa egész évi megnyilatkozásainak talán csak 1/20 vagy 1/15 része . . . „Honnan az az ellenszenv /A Szív szerkesztősége részéről/ a magánkinyilatkoztatások ellen?" (Ugyanaz a kaliforniai olvasó.) — A kérdést olvasónk a Szeretetlángról szóló írásunk nyomán (335—336. lap) teszi fel, és hozzáfűzi, hogy a tanítóhivatal nem mondott ítéletet, nem hozott döntést, tehát mi se ítélkezzünk. — Úgy látszik, olvasónk nem azt olvasta és értette, amit írtunk! Abban a cikkben pontosan arról van szó, hogy a tanítóhivatal a Szeretetlángot tételesen elmarasztalja! A székesfehérvári püspök ebben a kérdésben az illetékes tanítóhivatal! A pápa vagy a Szentszék valószínűleg sose fog nyilatkozni a Szeretetlángról. — Az általánosabb kérdés így szól: Valóban A Szív ellenszenvvel beszél a magánkinyilatkoztatásokról? Kétségtelen, hogy én magam többször írtam el- marasztalólag ún.magánkinyilatkoztatásokról.pl. San Damianóról (1982,10—15), a sokat feszegetett 3. fatimai titokról (1983,249—250.573), és legújabban a Szeretetlángról. De ugyancsak én írtam, a Szűzanya megjelenésének és üzenetének egyszerű, világos elismerésével, pl. Lourdes-ról (1958,11,15—18; 1982,16—19), a fatimai üzenetről (1983,196; 1984,257-259). Ezekben az írásokban bőségesen idéztem a tanítóhivatalt. Az 1958. februári írás XII. Pius enciklikájának ismertetése volt az általános havi szándék keretében. — A Szív nem specializálja magát magánkinyilatkoztatásokra. Ha mégis néha foglalkozik ilyen kérdésekkel, azt azért teszi, hogy az olvasóknak az Egyház tanításával és szellemével egybehangzó útbaigazítást adjon. — Túlságosan sok az Egyház életében a túlságosan gyanús ún. magán kinyilatkoztatás. Ez a véleményünk, és világosan kimondjuk, mert valószínűleg elég sok olvasónknak jót teszünk vele. N. F. A Szentatya kanadai látogatása során A Szív szerkesztőbizottságának egyik tagját, Miklós- házy Attila atyát is megtisztelő feladat érte. A liturgia szakértője és professzora; ezen a címen kapta azt az irigylésre méltó feladatot, hogy amikor a pápa a kanadai vértanúk szentélyét, Midlandot látogatta, ő volt a pápa egyik kísérője, szertartásmestere. A televízió helyszíni közvetítése folytán egész Kanada jó ideig gyönyörködhetett benne. Azt a pillanatot a szerkesztő személyesen nem látta és hallotta, csupán másoktól tud róla, amikor (a televízió mikrofonjain keresztül jól érthetően) Attila odaszólt a pápának, hogy most pedig üljön le. A Szentatya szót fogadott.
