A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11-12. szám
519 össze, és ő temette el a két hitvest utána. Bejelentették, hogy mielőtt Kanadába kivándorolnának, szeretnének előtte megesküdni, hogy mint férj és feleség szerepeljenek a szükséges okmányokon. Tőgyesi József nagybátyja még a háború előtt vándorolt ki, és most hívja Jóskát, jöjjön egyedül vagy feleségestül utána. Jó állás volna ott Londonban. így született meg a terv. Akadály köztük nem volt; így a lőcs falvi pap pár hét leforgásával teljesíthette kívánságukat. Jó hosszan elbeszélgettek, és a pap előtt kitárult két tragikus élettörténet, és ez az új élet, melynek története a sírhalmok felett ott a lőcsfalvi temetőben kibontakozott. * * * Kóró Andrásnak volt a szőlőhegyi dombok tetején egy jó darab szép kaszálója, mely minden esztendőben két kaszálásnyi szénát adott. Mikor az első szénakaszálás befejeződött abban az évben, be kellett szállítani a ház udvarára, és ott felrakni a szénapadlásra az ólak felett. Sajnált két utat tenni András, hát jó magasra megrakta a szénahordó szekeret. A rakodás végén meghosszabbította a két gyeplőszárat és nagy nehezen felkászálódott a tetejébe. Befészkelte magát a szénába, és ,,gyí, te, ne!”, elindult. De a domb oldalán haladó szerpentinszerű úton az egyik ló valamitől megijedt, nagyot rándult a szekér, és András nagy ívben kirepült széna fészkéből le a mélységbe, ahol fejjel lefelé esvén koponyaalapi törést és agyrázkódást szenvedett. Mire megtalálták, halott volt. A fiatal özvegy nehezen vette a tragikus eseményt, hetente többször kiment ura sírjához, és elvégezte érte az Olvasót. * * * Tőgyesi József felesége, a Bözsi, egyik napon haza igyekezett a városból, csak úgy gyalogosan. Hogy útját megrövidítse, letért az országúiról, hogy átvágjon a réteken, mezőkön. Volt arrafelé valahol egy mély, feneketlen kútgödör, a fű jó magas volt, nem volt látható a kút, s egyszerre Bözsi nagyot visított, és eltűnt a föld színéről. A víz a kútban mély, falai meredekek, semmi kapaszkodó nem volt; egy darabig küszködött, segítségért kiáltozott. Úgy találtak rá a munkások másnap, mikor öntözéshez vízért mentek a kúthoz. De már halott volt. Bözsit eltemették. Sírja nem messze volt Kóró András sírjától. Jóska is kijárt felesége sírjához időnként, igaz, nem olyan gyakran, mint Kóró Andris özvegye. S szívükben lassan kedves hatottuk sírjai felett egy új élet reménye kezdett kibontakozni. Közben jött a levél Kanadából, és álmodoztak, hogy mennek majd egy új világba új életet kezdeni. * * *
