A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-11-01 / 11-12. szám

520 Mikor az újonnan házasulandók eltávoztak az irodából, a lőcs­falvi elgondolkozott az emberi szív titkos utain. Mert még ott az új világban, az új életben sem tudott a sírhalomtól elszakadni a szívük, s nemcsak misét mondattak értük, hanem gondoskodtak a sírok gon­dozásáról, megkérvén az öreg özvegy Tőgyesinét, Jóska anyját, ahol a pap gyakran találkozott vele gondozván a két sírt, melyeken a me­leg időszakokban mindig volt virág, télen pedig örökzöld bokrocska. Teleki Béla A NEVELÉS ISKOLÁJÁBAN Múltkori fejtegetésemmel arra hívtam fel a szülők figyelmét, hogy engedjék élni gyermekeiket. Ne fojtsák meg őket gondos­kodásukkal, védelmezéssel és oltalmazással. Engedjék, hadd ta­pasztalják meg a gyermekélet nehézségeit. Ugyanakkor segítsék őket abban, hogy maguk keressék és találják meg a megoldáso­kat. Megoldani gyermekeink problémáit nem a szülők feladata. A szülő kötelessége: adjanak jó példát a vallásos és becsületes é- letre, s figyeljék gyermekeik érzelmi hullámzásait. Ez a nevelés­mód könnyebb a szülőknek és hasznosabb a gyermekeknek. Ny­modon nőnek életerős és önálló emberekké. Szeretném ismertetni, hogyan némítják el a szülők segély­kérő gyermekeiket akaratlanul. IV. NE FOGD BE A GYERMEK SZÁJÁT! A problémákkal viaskodó gyer­mek feltárja szülei előtt az életével, iskolával és hitével kapcsolatos nehéz­ségeit. Persze mindezt a maga sajátos módján teszi. A szülők inkább saját terveikre és a gyermekük jövőjével kapcsolatos elképzeléseikre figyelnek. Pedig a gyermek fontosabb a vele kapcsolatos terveknél. Ezzel azután belefojtják a szót. Nem rossz akaratról van itt szó. A túlzott felelősségtudat és az elhirtelenkedett válasz rovására írnám a hibát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom