A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-10-01 / 10. szám

471

Mari néni arcára eddig még soha nem látott derűs mosoly rajzolódott.

— Oda nekem a jegyet nem a bakterek adják. Oda a jegyet a papok adják. Lásson el engem a főúr a nagy útra. Megyek én Atyám házába, ahol mán várnak rám.

Perkálné erre eltűnt, mert azt hitte, a Marinak biztosan elment az esze, hogy így beszél. Még az ajtót is behúzta.

A pap, mint már említettük, mindent megtett tudománya szerint. Feloldozta, ellátta a szent útravalóval, megkente olajjal öreg tagjait, majd imádkozott, ajánlotta Mari néni lelkét Isten kegyelmébe, hogy a szentek és angyalok vigyék öreg híve lelkét Isten színe elé.

Mikor az imát befejezte, Mari néni minden tragikus jelenetcsi- nálás nélkül csak ennyit mondott:

— Köszönöm, főúr, az utazási jegyet, majd a jó Isten megfizet érte. Most már indulhatok.

Lehajtotta fejét és meghalt. A pap hamar hívta Perkálnét, hogy tegye meg Isten nevében, amit ilyenkor szokás tenni.

* * *

A pap egész úton hazafelé elgondolkozott a történteken, és meg volt győződve, hogy az utolsó pillanatban Mari néni átlépte a jámborság fogalmát, a helybeli falusi szokás szerint értelmezve, s az Atya kedves leánya tényleg haza is fog érni az Atyai házba.

Nagy Ferenc

A HITVALLÁS KERESZTÉNY ÉLETÜNKBEN

(Második és befejező rész)

4. Különféle szempontokat tekintetbe véve, a hitvallásoknak két alaptípusát különböztethetjük meg; más nyelvek ezt a különbséget az elnevezéssel is érzékeltetik, bár a szóhasználat nem következetes, mégis kevésbé merevül elkülönítő.

a) Az első típusba tartozókat az jellemzi, hogy szövegük egészen rövid és tömör; eredetük többnyire nem kapcsolódik egyetlen, világosan meghatározható egyháztörténeti eseményhez; keletkezésük és eredeti használatuk a keresztelési előkészítésbe és a liturgiába utalja őket. Az ilyen hitvallás neve pisztisz, fides, hit, vagy többnyire szümbolon, symbolum. E szó jelentése: megegyezéses jel, ismertető