A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-10-01 / 10. szám
469 erejű rendelkezést, a törvényesen felelősséggel nem rendelkezők esetében pedig hosszadalmas bírósági eljárások fogják meghatározni a kezelés módját, a családtagok és a kezelőorvosok helyett. Ezek az aggodalmak, sajnos, valóra váltak az elmúlt évek folyamán. /Folytatjuk./ Szeder MiMly A lőcsfalvi pap naplójából Sokáig nem tudta elfelejteni a lőcsfalvi pap Pataki Mari néni halálát. Már többször volt az Oltáregylet elnöknője, bár szigorú, morcos arca nem volt valami vonzó kép.De az asszonyok szerették, talán azért, mert mikor elmoso- A JEGY lyogta magát, a morcos arc a derű hatása alatt kisimult és szeretetreméltóvá változott. A szent A MÁSVILÁGRA kenet szentségének és az Útravalónak vétele után, a halál angyalával vívott pár napi küzdelem után, végre lehunyta szemét. A szentségek kiszolgáltatása után arcára mosoly ült, és szinte jókedéllyel búcsúzott el papjától: ez annak a jele volt, hogy tényleg ö- römmel megy haza az örök hazába, az atyai házba, s így nem csoda, hogy életének ez az utolsó szakasza megrögzítést nyert a plébános írásaiban. * * * Mari nénit csak „jámbor asszonyként” emlegették. A lőcsfalvi pap nem tudta elképzelni, hogy ragadt rá a név, mert csak annyiban tűnt jámbornak, hogy szívesen forgolódott a templomban, áldozatosan teljesítette elnöknői tisztéből eredő kötelességeit. Mióta férje már régen elutazott a földi terekről, mint afféle szent özvegy élt portáján. Hozzászokott az egyedülvaló, magányos élethez. Kis földecskéjét, ami ura után maradt rá, kiadta bérbe, vagy ahogy ő mondta: „árendába”. Ebből tisztességesen megélt, és a szegénység színvonala fölött tartotta magát. Nem panaszkodott. De arca elárulta, hogy belsőleg nem fogadta el teljesen Isten rendelkezéseit. Az egylet tagjai megbecsülték, többször rá is adták szavazatukat az elnöknői választásokon, de soha igazán nem tudták szeretni. Az a kesergős, morcos arca nem tudott derűt kelteni, csak mosolya tette nagy ritkán vonzóvá, mint mikor a nap bújócskát játszik a felhők között.