A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
38 — Nos, kedves bíró uram, mit gondol, miért volt Adóm apánk olyan boldog ember a paradicsomban, meg utána is?- Tán a főúrnak ismerőse volt Ádám apánk, hogy olyan jól tudja — mérgeskedett a bíró. — No, éppen nem, de ha akarja, én megmondhatom!- Hát akkor mondja — morogta a bíró.- Hát csak azért, mert nem volt neki,,anyósa”. — Azóta Lőcsfalván csak ezzel vigasztalták az anyósokkal,, küszködő két”. * * * Komlós községben Bordás molnár tőszomszédja volt Bartos József, aki nagy baromfitenyésztő hírében állott. Sokszor bizony a molnár későn feküdt, mert nem tudta befejezni, annyi sokat hoztak őrölni. De pihenésről szó sem lehetett, mert a szomszéd kis és nagy kakasai hajnalok hajnalán rákezdtek a kukorékolásra. A helyzet odáig fajult, hogy a molnár ,,kakasirtással” fenyegette szomszédját. Lévén Komlós a lőcsfalvi egyház filiálisa, egyik falujárása alkalmával, ahogy több gazdával együtt a kis templomka előtt beszélgettek, a molnár a papnak is elpanaszolta a dolgot, mert Bartos is köztük volt. Ott is azzal fenyegetőzött, hogy egy reggel majd arra ébred, hogy elnémultak a kakasok, ,,mert én bizony mindnek kitekerem a nyakát!” — Nos, molnár uram, tudja-e kend azt az időt és azt a helyet, amikor a világ egész lakossága minden reggel hallotta a világ egyetlen kakasának kukorékolását? Nagy csend lett erre. Az agyak dolgozni kezdtek, a felelet azonban csak nem akart kipattanni. — En tudom — szólalt meg végre az egyik nagygazda. — Nagyapám mesélte egyszer nekünk mint gyerekeknek.- Hát akkor mondja meg a többieknek is — biztatta a pap. _ Hát a Noé bárkájában a vízözönkor! — Ezen még a mérges molnárnak is nevetnie kellett. * * * Az egyik környékbeli faluban nagy gyilkosság történt. Az egyik favágó ember a vita hevében egyetlen ökölcsapással megölt egy másik favágót. Egy darabig a környéken másról sem beszéltek, mint erről. A lőcsfalvi szövetkezetben is. A beszéd azonban megbővült egy darabot Mihály fi szövet kezet esnek egy szellemi sziporkájával. Ez is terjedt a gyilkosság hírével együtt. Mert az úgy történt,
