A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

35

1. Ragyogó példakép

Legtöbbet tanulhatnak az apák a mennyei Atyától, aki tekintély ugyan, de méltóságának alapja a végtelen jósága, gyermekei iránti sze- retete és róluk való gondoskodása. Magatartásával bizalmat önt belénk, hisz ő a mi gondviselő Atyánk (Mt 6,25-34).

Benne semmi ridegség és zárkózottság nincs. Szóba áll velünk. Jézus Krisztusban oktat és tanít. Jósága mérhetetlen (Jer 3,19). Gyengédsége felülmúlhatatlan (Jer 31,20 és Öz 11,1—3).

Isten az apaság példaképe és ősmintája. Megteremti és megőrzi gyermekeit éltető és boldogító közösségben (Ef 3,15).

2. A segítő tekintély

Talán a fiúk neveltetéséből kifolyólag, könnyen félreérthetjük az apa tekintélyét a családban. A vaskezű parancsolgatásban, a vagyon megteremtésében vagy valami ködös „hírnévben" véljük felfedezni.

A szentírás a „jótett férfiait” dicséri. őket magasztalja, mert „gazdag örökséget nyertek fiaikban". Csak „az ő nevük száll nemzedékről nemzedékre" (Sir 44,11-15).

Bibliai ismereteink alapján mondhatjuk, hogy az apai tekintély lényeges vonása az is, hogy ő képviseli a hivatalos törvényességet, rendet és egységet a családban.

Ugyanakkor a férfi is otthonában teljesedik ki. Elsősorban azon szeretet révén, amellyel „kölcsönösen gazdagítják egymást hitvesével" (GS 49). Majd a gyermekeiről való gondoskodásban döbben rá saját igazi értékeire. A hitvesi és apai szeretet nem szótlan, rideg és regulázó. Dávid ad jó példát. Szereti és oltalmazza még hűtlen, ellene fellázadt gyermekét is (2Sám 18,5). Nem tartja megalázónak, hogy szeretetét szavakba és más külső jelekbe öntse. Amikor megtudja, hogy ellenszegülő fiát megölték, keserű sírásra fakad (2Sám19,1).