A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
36 3. A nevelés irányítója A Biblia a nevelés irányítójának mondja az apát. Ez úgy történik, hogy feleségével megbeszéli a gyermeknevelés módját és eszközeit. Hitvese mellett áll. Nem mint ,,egy krampusz vagy mumus", hanem mint segítő támasz. A gyer- meksétáltatástól, esetleg pelenká- zástól sem riad vissza. A férj ugyanis a gyermekeivel való foglalkozás, gondozás, oktatás, játék stb. által válik apává. Csak így gazdagodik élményvilága. Szegénységi bizonyítványt állít ki önmagáról az a férfi, aki elhanyagolja gyermekeit, de fiait és leányait is károsítja, néha jóvátehetetlenül. Napjainkban gyermekeinknek nem papát, hanem apát kell biztosítanunk! A Szentírás az apára bízza a fiúkat, s lelkűkre köti: ne kényeztessék, hanem férfiasán neveljék őket (Sir 30,1 — 13). Féltő gonddal ügyeljenek leányaikra is (Sir 42,9—11). Különösen a serdülés küszöbén és idején jut szóhoz az apai nevelés, amikor az anyai kéz már gyöngének bizonyul, és a fiatalok, főképp a fiúk, nem tűrik az „anyáskodást". Az apa éberen őrködik gyermekei, unokái vallásos nevelése felett is, ebben alaposan ki is veszi a részét. A népi hagyományokat és értékes szokásokat is át kell adnia. Arról sem feledkezhet meg, hogy imádkozzék utódaiért. Mindebben példaképül szolgál Izrael, aki oktatta fiát, Józsefet és unokáit (Tér 48,1—20). /rA családról elmondható, hogy a gazdagabb emberség iskolája — hangsúlyozzák a zsinati atyák. Életének és küldetésének teljességét csak akkor érheti el, ha a házastársakban megvan a szívek és lelkek közössége, az egyetértés, a gyermekek nevelését pedig szorgos együttműködéssel végzik a szülők. Az apa tevékeny jelenléte igen előnyös a gyermekek jellemének alakulására." (GS 52).
