A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-07-01 / 7. szám
334 Ezzel szemben Svájcban elsősorban plébániákon nyernek alkalmazást. 1978-ban ki is dolgozták ezek működési szabályzatát, és ez kedvező légkört teremtett. HK: Úgy hallottam, Svájcban együtt képezik ki a papokat és a világi teológusokat. Mik a tapasztalatai erről a módszerről? LK: Németországban általában problematikusnak tartják, mert attól félnek, hogy lecsökken a papságra készülők száma. Ilyesmit eddig nem tapasztaltam a bázeli egyházmegyében. Akik együtt fognak dolgozni, sokkal könnyebben értik meg egymást, ha együtt nyerték kiképzésüket. A szolgálat megfelelő lelkiséget igényel, és ha a világiakat külön képeznék ki, félek, nem kapnák ezt meg. Egyébként amióta világi teológusok is élhetnek a szemináriumban, jelentősen csökkent azoknak a felszentelt papoknak a száma, akik felmentésüket kérik papi kötelességeik alól. HK: A hagyományos felfogás szerint a papságnak és a világiaknak lényegesen különböző lelkiségre van szükségük. Nem rejlik a svájci kiképzési gyakorlat mögött egy olyan be nem vallott felfogás, hogy ez a különbség megszűnt? LK: Kétségtelen, hogy egy nőtlenségben élő ember másképp valósítja meg a gyakorlatban lelkipásztori lelkisége követelményeit, mint egy házasember. Ennél azonban fontosabb, hogy a keresztény mivoltnak van egy közös lelkisége. A különbségek csak ennek megvalósításában mutatkoznak. HK: Eddig csak gyakorlati nehézségekről szóltunk. Milyen problémákat lát a teológia a világiak lelkipásztori alkalmazásában? LK: A világi teológusok problémát nyilvánvalóan nem oldhatjuk meg egy elszigetelt laikusteológia távlatában. Sokkal inkább abból kell kiindulnunk, mire vállalkoztunk, és mire kaptunk egyházi küldetést. Állandóan önkritikával kell élnünk, megkérdezve magunktól: valóban dinamikus, élő közösségért harcolunk-e, vagy túlságosan hamar funkcionáriussá válunk, akit egy központ küldött ki az adott helyre? Természetesen azt is tudjuk, hogy a világi teológusok szélesebb körű alkalmazásával nem oldódik meg minden probléma; de biztos, hogy a fennmaradó nehézségek legrosszabb megoldása az lenne, ha csak a kiválasztottak, felszenteltek tabuinak őrizgetésére törekednénk. Ha nem akarjuk végleg elveszteni azt a lehetőséget, amelyet a világi teológusok alkalmazása jelent, új feladatokat kell keresnünk számukra, és bátorítanunk kell őket, hogy segítsenek magukon. Karácsony Budapesten, a Vak Gyermekek Szent Anna Otthonában, amelyet a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat tart fenn. — A szeretetszolgálat egy másik műve a tiszaalpári Pax Üdülő (lásd a 319. oldalon).