A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-07-01 / 7. szám

335

„SZERETETLÁNG" oooooooooooooooooooooooooo

Ezen a címen Svájcban (két kü- APRÓSÁGOK

lönféle kiadónál), valamint Kaliforniában magyar nyelvű füzet ke jelent meg OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO több kiadásban, magas példányszámban, 1977-től kezdve. A füzetet a svájci kiadók különféle nyelvekre lefordítva is terjesztették, ugyancsak nagy példányszámban, szerte a világon. A füzet kiadásai bizalmat ébresztőén hivatkoztak arra, hogy az írás a székesfehérvári egyházmegyei hatóság 1978. szeptember 26-án kelt, 1404-es számú,,Nihil obstat' jóváhagyását kapta meg.

Ez a megjegyzés, mint már bizonyos ideje tudtuk, megfelelt a valóságnak. Magyarázata abban van, hogy a látnok, akinek lelki naplójából, Szűz Máriától és Jézustól kapott „kinyilatkoztatásaibóí' hoz a füzetke szemelvényeket, a székes- fehérvári egyházmegye területén él.

Sajnos, a legtöbb olvasót a megjegyzés félrevezethette vagy — ha a füzet tartalmát gyanúsnak találja — megzavarhatta. Kevesen tudják, hogy a „Nihil obstat" még nem püspöki jóváhagyás, hanem egy egyházi cenzornak az a megállapítása, hogy az írásban nem talált a katolikus hittel és erkölccsel kifejezetten ellenkező dolgokat. A püspöki jóváhagyást az „Imprimatur" szó jelzi, amelyet a püspök vagy erre illetékes helynöke ad meg. A székesfehérvári püspök azonban az Imprimaturt sose adta meg, már csak azért sem, mert sose volt szó arról, hogy a füzetet az egyházmegye területén kiadják. Tudomásunk van róla, hogy a székesfehérvári püspöki hatóság már régen nehezményezte, hogy a kiadók a területileg illetékes svájci püspök Imprimaturja nélkül terjesztették az írást.

Végre megoldódott a kétértelmű, zavaró helyzet. 1984. május 3-án dr. Szakos Gyula székesfehérvári megyéspüspök hivatalos nyilatkozatot tett közzé, amely- lyel visszavonja a székesfehérvári egyház- megyei hatóság 1978-as Nihil obstatját. „Ezért az újabb kiadásokban Nihil obstat nem szerepelhet." így az írást megfosztja az egyházi jóváhagyásnak eddig élvezett meglehetősen gyenge fokától.

Az írás egy hatgyermekes özvegy édesanya lelki naplója. Mint ilyen sok tekintetben megrendítő, épületes — mindenképpen tiszteletet érdemel. A megtérésről, a Mária-tiszteletről, az engesztelés- ről stb. sok szép dolgot olvashatunk benne.

Az a tény viszont már zavar, és nem segíti elő a bizalmat, hogy Mária