A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-05-01 / 5. szám

202 lók —, és megkapjátok a feltámadt Jézus kegyelmét, az új életet álta­la. Szent Péter apostol int és figyelmeztet bennünket arra: sose felejt­sük el, hogy nagy volt a mi váltságunk ára, sokba kerültünk mi a di­csőséges Krisztusnak szenvedése, kínos kereszthalála idején, azért kell megbecsülnünk magunkat, azért kell a világ világosságává, az élet ko­vászává lennünk, mert a feltámadt Jézus drága vérén megváltott nép­nek — ha kell, élete árán is, de mindenképpen szép példaadásával — tanúságot kell tennie arról, aki ennyire szerette, s aki ennyit adott érette. Május 13 - HÚSVÉT 4. VASÁRNAPJA A JÓ PÁSZTOR ÉS JUHAI A szentmise olvasmányai: ApCsel 2,14.36-41: Isten Úrrá és Krisztussá tette öt. 1Pét 220-25: Eltévelyedtetek, de most hazatértetek. Jn 10,1 — 10: Én vagyok a juhok ajtaja. Az a feltámadt Jézus, akit Isten, az Atya úrrá és Krisztussá tett, mindenkinek a Megváltója. A húsvéti feltámadás örömhírét hamaro­san elvitték az apostolok nemcsak a zsidóknak, de a pogányoknak is. S mikor Szent Péter az első nagy körlevelét írja, ez az ő levele most már azokról beszél, akik eltévelyedtek. Akik szét voltak szóródva, de most hazataláltak. Hazataláltak az egy szent Úrhoz és Krisztushoz, aki a jók pásztora, és Ö a jók kapuja is, mert csak rajta keresztül le­het eljutni az Atyához. A jó pásztor egyik legszebb képe az ószövetségi írásoknak. Is­ten maga mondja, hogy majd Ö lesz a népnek jó pásztora, vagy pász­torokat támaszt nekik: azért a nép örömmel énekli, hogy az Ür az ő pásztora. S azért megvan mindene; bármilyen lett az élet útja, nincsen elhagyatva. „Halálos árnyak völgyén hogyha járok, ott sem félek sem­mi bajtól, ott is ott vagy énvelem. A Te vessződ, a Te pásztorbotod megol­talmaz engem szüntelen." A húsvét utáni va­sárnapokon, mikor lel­künk jó pásztorát, a föl­támadt Jézust szemléljük, dicsőségének örvendünk, az Egyház újra és újra

Next

/
Oldalképek
Tartalom