A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-04-01 / 4. szám

188 rendezi írói készséggel, sőt még az események időrend­jét is figyelmen kívül hagy­ja. Ebből látszik, hogy nem át- meg átdolgozott, tudato­san formált szövegről van szó. A hagyomány szerint is egyszerűen írásban akarta rögzíteni Péter apostol római igehirdetését. Péter elsősor­ban pogányoknak prédikált. Ezért Márk evangéliuma is pogánykeresztényeknek ké­szült, valószínű Rómában. Ezt támasztja alá, hogy mi­vel az újonnan megtért po­gányok nem ismerték az ó- szövetséget, csupán két al­kalommal idézi (1,1—2 és 15,28). A törvény szót pl. az egész evangéliumban nem lehet megtalálni. Egyéb Ó- Szent Márk, Reims, IX. század szövetségi részek is csak az Úr beszédeiben fordulnak elő. Ezeket is mindig megmagyarázza, mert feltételezi, hogy olvasói nem ismerik a zsidó szokásokat. Igaz, hogy nem fektet hangsúlyt az elrendezésre, időrendre, földrajzi helyekre stb.; de ez nem zárja ki, hogy életszerű és megle­hetősen pontos leírását adja az eseményeknek. Rövid bevezető után, amely Keresztelő János működését, Jé­zus megkeresztelését beszéli el, három fő részben szól az Úr tetteiről, tanításáról, szenvedéséről, haláláról, feltámadásáról. I. rész (1,14—9,50) a) (1,14—3,7) Jézus csodáival felkelti a nép figyelmét, de ki­hívja a farizeusok haragját, akik gyűlölettel fordulnak feléje, bár lát­ják csodáit. Tanácsot ülnek, hogy miként veszítsék el. b) (3,8-6,13) Jézus a gyűlölködők elől a tengermellékre megy, ott képezi apostolait, hatalmat ad nekik a gyógyításra, ördögűzésre, igehirdetésre. Példabeszédekkel egészíti ki küldetésüket, bizonyítja isteni hatalmát. 5»

Next

/
Oldalképek
Tartalom