A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-03-01 / 3. szám
132 Nagy gondja és feladata az új főpásztornak - ahogyan sajtónyilatkozataiban kifejtette - a magyar papi hivatások utánpótlása. Ez leginkább a külföldi magyar szerzetesrendeken keresztül történhet, amennyiben ezek fenn tudták tartani magyar jellegüket. Segítséget jelenthetnek a hivatástoborzásban az Európában és Amerikában megjelenő katolikus magyar sajtótermékek is. A Bécsben lévő önálló egyházi intézmény, a Pazmaneum évszázadok óta a magyar papnevelést szolgálja. Ezt a Szentszék a magyar püspök rendelkezésére bocsáthatja. Ezen kívül a római Collegium Germanicum-Hungaricumban is vannak alapítványi helyek, melyeket Irányi püspök a külföldi magyar papnövendékek számára igénybe vehet. Új fejezet a külföldi magyar pasztorációban A püspöki rangban levő pápai megbízott kinevezése a külföldi magyar hívek gondozására új fejezetet nyit e jelentős lelkipásztori területen. A püspök munkakörének ellátásában függ ugyan a helyi főpásztoroktól, de mint ügyvivő és javaslattevő hatékony munkásságot fejthet ki, még akkor is, ha nem rendelkezhet önállóan személyek és anyagi eszközök felett, sőt még saját tevékenységének anyagi alapjai is rendezetlenek. Számíthat azonban saját szerzetesközössége támogatására, de a főpásztorok segítségére is, akiknek a területén gondozandó hívei élnek, továbbá híveinek anyagi és gyakorlati támogatására is — ezt azonban még meg kell szerveznie. Megszervezésre vár részben a lelkipásztori szolgálat is, amelynek élére került. Az egész világra kiterjedő feladatkörét ugyanis csak akkor tudja a reális lehetőségeknek megfelelően ellátni, ha megbízhat helyi segítőket, akik őt informálják, felügyelete alatt az ügyeket önállóan intézik. Sikeres munkájának kulcskérdése tehát: talál-e elegendő számban jelenlegi segítői, a hivatalos magyar lelkészi gárdán túlmenően is alkalmas társakat, és sikerül-e megtalálnia bekapcsolásuk előfeltételeit? Ez vonatkozik a magyar pasztorációban hivatalosan nem dolgozó magyar papokra, de vonatkozik a szellemileg képzett, a befogadó ország társadalmában jelentős helyet elfoglaló, vallási és nemzeti ügyben részt vállaló világiakra egyaránt. A régen várt külföldi magyar főpásztornak jó esélyei vannak arra, hogy papjainak és híveinek segítőkészségét hasznosítsa, és általuk erősítse a magyar egyházközségeket, fellendítse a helyi munkákat, széleskörű mozgalommá fejlesz- sze a meglévő magyar ökumenikus törekvéseket, megszervezze az új menekültek segítését. Lehetősége nyílik arra, hogy a nagyon különböző magyar munkák közös vonásait kiemelje, erősítse, és a szétszórt helyi közösségekben tudatosítsa az egész magyarságot érintő jelentőségüket. Ezáltal segít elkerülni a provincializmus veszélyét, és erősíteni az összetartozás érzését. Koordinációs feladatokat vállalva magára, országhatárokat átlépő megmozdulások élén képviselheti az egyesült külföldi magyar pasztoráció mozgalmait, igényeit, sajtóját, megszervezheti támogatásukat. A magyarság összefogására támasztott elvárások, remények hivatala iránt természetszerűleg nagyobbak, mint amelyeknek egy személy meg tud felelni. De ha csak egy része valósul is meg ezeknek a reményeknek, már az is több, mint ami eddig történt.
