A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-03-01 / 3. szám
133 Sikeres munkáját megnehezítheti minden olyan törekvés, amely a külföldi magyarság legstabilabb struktúráját, a pasztorációt nem pasztorációs — pl. emigráns politikai, egyházpolitikai — célkitűzések megvalósítására kívánja felhasználni. Ezzel szemben, mint a magyar egyház egy sajátos részének vezetője, képviselőjévé válhat egy olyan dialógusnak a külföldi és hazai magyar katolikusok között, mely igazi hitéleti értékeket juttat érvényre, és áthidal félreértésekből, előítéletekből származó ellentéteket. A külföldi magyar főpásztor a Szentszék számára a magyarság képviselője, referens, ügyvivő. Jogi hatáskörének pontos megfogalmazásán jelenleg dolgozik egy római bizottság. Megbízatása lelkipásztori jellegű, nem egyházkormányzati. Tulajdonképpen a pápa segédpüspöke ő, aki a világon szétszórt magyarok lelkipásztori gondozásában az illetékes helyi főpásztorok segítségére áll. Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából A lőcsfalvi plébániának volt több filiálisa, melyik rövidebb, melyik hosszabb távolságra az anyaegyháztól. Gémesfa volt alegmesz- szebb, öt km-re. Almás úgy négy km-re, Padár három és félre, Misefa másfél km-re és a Városhegy kb. egy km-re. Nagyon ritkán történt, hogy ezekre a helyekre a pap kocsin ment volna. Volt ugyan kocsija és kocsisa, de ezt a közlekedést a filiálisokba csak akkor használta, ha oda gyorsan kellett mennie, vagy ha Egerszegibe vagy Szentlászlóra, no meg más plébániákra ment papi gyűlésre, bérmálásra, vagy más ünnepély esebb alkalmakkor. De jó időben még Szentlászlóra is többnyire gyalog ment, az er- A GYALOGLÁS dőkön keresztül. Arra persze nem gondolt, hogy ez a szokása másoknak, legalább is jónéhánynak, „szeget ütött a fejébe”, mint mondani szokás. Erre akkor jött rá, amikor egy alkalommal Szentlászlóról gyalogolt hazafelé, ahonnan az egyik uradalmi ispán szintén gyalogosan igyekezett a falu felé. Meglátván a papot meg- szaporázta lépéseit, hogy utolérje. Utol is érte, és a kölcsönös üdvözlések kicserélése után a szó a napi eseményekre terelődött. — Egyet nem értek én, Főúr, ha megengedi. Miért jár az úr gyalog, mikor kocsija és lova van? Amint látom, legtöbbször gyalogosan látja el a filiálisokat. Még a káplánja is lóháton vagy biciklin jár. En biz’ az úr helyében nem tenném! A pap türelemmel hallgatta az ispán úr fejtegetését. Mikor az befejezte, várt egy kicsit, majd imigyen világosította fel az ispáni agyat: — Tudja, ispán úr, én mint papi ember az Úr Jézust vagyok hivatva képviselni. Ha figyelmesen olvasta a bibliát, bizonyára megtud
