A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-03-01 / 3. szám

129

túláradt a kegyelem.” (Róm 5,20.) A mennyei Atya egyszülött Fiát hozzánk, bűnösökhöz küldi, függetlenül attól, hogy Öt elfogadjuk-e vagy elvetjük. Az Úr Jézus gyilkosainak könyörgött bocsánatért: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek” (Lk 23, 34), és maga is megbocsát üldözőinek, bár tudja, hogy nem bánják bűnüket. Ezért nem egyezünk meg a Time folyóirat cikkíróival és mindazokkal, akik a keresztény megbocsátást a vétkező megtéréséhez és bűnbánatához mint a megbocsátás feltételéhez próbálják kapcsolni. A Szentatya is erre adott példát, amikor közvetlenül az ellene elkövetett merénylet után megbocsátott Agcának, amikor még semmi bizonyosság nem volt arról, hogy Agca megbánta tettét.

De a Szentírásban találunk olyan helyeket, amelyek azt látszanak igazolni, hogy Isten bocsánata feltételekhez van kötve: „Ha meg nem bocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket” (Mt 6,15). Maga az Úr Jézus is beszélt a Szentlélek elleni bűnökről, amelyekre nincs bocsánat. Ezek magukban foglalják a bűnben való megátalkodást és az igazság elleni tusakodást. Mindezt azonban nem szabad úgy értelmeznünk, mintha Isten bocsánata feltételekhez lenne kötve. Ezek a helyek azt a fontos igazságot fejezik ki, hogy Isten megbocsátó szeretetét és igazságát senkire sem erőszakolja rá. Az embernek megvan az a rettenetes felelőssége és szabadsága, hogy visszautasíthatja Isten végtelen szeretetét. Az ilyen ember számára Isten megbocsátása hiábavaló, mert saját magát rekeszti ki belőle. Az üdvösség számára csak úgy nyílik meg, ha elismeri az igazságot, beismeri bűnösségét és megtér. Isten megbocsátó szeretete feltétel nélküli, de az igazság alapján áll. Ilyen értelemben csak az igazság tesz minket szabaddá bűneinktől. A megbocsátás nem jelenti azt, hogy a rosszat lekicsinyítjük vagy jónak hazudjuk. Nem jelent semmi megalkuvást a rosszal.

Lehet-e a megbocsátást mint politikai elvet alkalmazni?

A Time folyóirat cikkírói kétségbe vonják a keresztény megbocsátás elvének alkalmazhatóságát a társadalmi és politikai életben. Ügy gondolják, hogy a megbocsátás esetleg alkalmazható az egyén személyes életében, de a társadalom rendezett élete követeli, hogy a bűnösnek ne kegyelmezzenek. Különben a megrögzött bűnösök visszaélnének A pápa a merénylet után (1981. május 13)