A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-03-01 / 3. szám

128

A kiengesztelődés csókja

métől való félelem fékezi a rosz- szat, sok embert visszatart attól, hogy kegyetlenkedjen, sőt a meg nem bocsátó lelkét egy titkos elégtétellel tölti el. A „szemet szemért, fogat fogért” elve alapvető emberi magatartást fejez ki, amely nagyon mélyen gyökeredzik természetünkben.

De az Isten útjai nem a mi útjaink, az ő igazsága nem a mi igazságunk. A kinyilatkoztatásban Isten úgy jelenik meg, mint a hosszantűrés és irgalom Istene, aki megbocsát. Ö nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. (Vö. Mt 18,14; 9,13.) Ugyanezt hirdette Krisztus, akit azért küldött az Atya, hogy üdvözítse a világot, és nem azért, hogy megítélje. (Vö. Jn 3,17k; 12,47.) Krisztus a mennyei Atyát a megbocsátó Atyaként nyilatkoztatta ki a tékozló fiú példabeszédében (Lk 15,11—32), aki napját felkelti a jókra és gonoszakra egyaránt, aki esőt ád igaznak és hamisnak; aki a pislogó mécset nem oltja ki, és a hajlongó nádszálat nem töri el. Ugyanezt példázza egész életével Jézus, aki a bűnösök barátja volt, aki magát Jó Pásztornak nevezte, aki ha elveszített egy bárányt a száz közül, otthagyja a kilencvenkilencet a pusztában, és megy az elveszett után, míg meg nem találja. (Lk 15,1-4.) De Krisztus nemcsak tanítja és példázza egész életében a bocsánatot, hanem megköveteli tanítványaitól, hogy szüntelen bocsássanak meg felebarátaiknak. (Vö. Mt 18,22.) A megbocsátás Isten Országának, és így az új életnek a jele (vö. Mt 6,12) és lényeges eleme. Emberileg nem érthető: Isten végtelen irgalmában és szeretetében gyökeredzik. (Vö. Rom 5,11; Kol3,13; Ef 4,32.)

Vannak-e a keresztény megbocsátásnak feltételei?

Nincsenek. A keresztény megbocsátás — éppúgy, mint a meny- nyei Atya irgalma és szeretete — feltétel nélküli. Isten megbocsátó irgalmát a legnagyobb bűnösnek is felkínálja, teljesen függetlenül attól, hogy az illető megbánja-e bűneit, elfogadja-e vagy visszautasítja Isten irgalmát. Ebben mutatkozik meg Isten örök hűsége, melyet a mi hűtlenségünk nem változtat meg, sőt még inkább nyilvánvalóvá tesz. Ezért mondja Szent Pál, hogy „amikor elhatalmasodott a bűn,