A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-03-01 / 3. szám

116

húszon) összebeszélt. Elhatározták, hogy egész életüket a szegények, betegek, gyerekek szolgálatára szentelik. Nem mennek férjhez, úgy „nővérek” módjára fognak élni fogadott szegénységben, tisztaságban. A „Kereszt" társulatának nevezték magukat.

Munkában nem volt hiány: tájfun hozta nagy ínség, ragályos betegségek rontottak az elviselt szenvedések kábultságából úgy-ahogy magukhoz tért keresztényekre. Makiék áldozatos munkájának következtében azonban a 210 betegből mindössze nyolcán haltak csak meg. A párizsi missziós társaság atyái (Missions étrangéres de Paris) ekkor kezdték el lassanként az újonnan kezdődő japán misszióban áldásos munkájukat. Ök biztatták, bátorították, támogatták anyagilag is Ma- kiékat magasztos hivatásukban való kitartásra.

(Folytatjuk.)

Vertse Márta (Vatikáni Rádió)

KÍNA KERESZTÉNY EGYHÁZAI

5. A „nyílt egyház” és a földalatti egyház”

P. Ladányi László — Hong Kongban dolgozó magyar jezsuita, Kína-szakértő — a kínai helyzet elemzésében kifejti, hogy a hazafias és a pápához hű földalatti egyházak között kiengesztelhetetlen ellenségeskedés uralkodik. Etchegaray francia bíboros egy kínai látogatása után a következőket mondotta a La Croix katolikus napilap munkatársának: „1949 és 1952 között a kínai katolikus egyházat teljesen szétzúzták, az idegeneket elűzték. A kínai egyház elszigetelődött és két részre oszlott. Az állam létrehozott — és ellenőrzése alatt tart — egy „hazafias” egyházat, amelyet Róma engedélye nélkül, sőt tiltakozása ellenére kinevezett püspökök irányítanak. Ehhez az egyházhoz kevesen csatlakoztak, és hatása is minimális. A „földalatti”, törvényen kívüli egyház hallgatásra kényszerült, mert hű maradt Péterhez és az apostolokhoz. Ezt az egyházat a börtönökben és a munkatáborokban találhatjuk meg.” (La Croix, 1980. III. 28.)

A hivatalos kínai egyházak képviselői nemzetiségükre és vallásukra egyaránt büszkék. A más országokban élő keresztényekhez intézett üzenetükben megállapítják, hogy a kínai egyház sohasem volt olyan egységes, mint ma. Ma Kínában nincs jelentősége annak - olvashatjuk az üzenetben —, hogy a keresztények hol gyűlnek össze isten- tiszteletre. (Az őskeresztények is magánházakban tartották összejöveteleiket.) A keresztények legnagyobb része hazaszerető, és minden ere