A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-12-01 / 12. szám
565 Az ilyen értelemben vett bűntudat megfogyatkozása okainak vizsgálatakor elsősorban azt állapította meg Höffner bíboros, hogy sokan csak annyiban foglalkoznak a bűnnel, amennyiben az a félresikerült önmegvalósítást eredményezi, amennyiben a jobbik énjük ellen vétenek. Egy másik ok az, hogy az erkölcsi alapelvek elhomályosodtak, ami részben a metafizikához való téves kapcsolat eredménye: a cselekedetek erkölcsi értékét azon akarják lemérni, hogy kellemetlen következményei lettek-e, avagy sem; a tízparancsolat második táblájának tilalmait önmagukban nem tartják bűnnek. Másokat Marx és Freud ideológiái zavartak meg, és az ember tetteiről azt vallják, hogy lélektani vagy társadalmi szükségszerűségek kormányozzák azokat. A bűnt azonban végső fokon nem lehet elhallgattatni. A rejtett szorongás az élet nagy kérdései előtt nem a bűn következménye talán? A kegyelem nélküli ember sötét hatalmak rabságába esett. Aki Isten elől elzárkózik, az már senkinek sem tud megnyílni. Végül azt állapította meg Höffner bíboros a megfogyatkozott bűntudattal kapcsolatban, hogy ez a folyamat a világ különböző részein nem egyformán haladt előre, és főleg Európa és Észak-Amerika fejlettebb országaiban tapasztalhatjuk. Az egyház súlypontja azonban a déli féltekére tolódott: a 800 millió katolikusból csak 330 millió él Európában és Eszak-Amerikában, 470 millió viszont a déli féltekén. (2) A bűn közösségi és egyéni dimenziói közötti feszültséggel kapcsolatban elsősorban azt kell megállapítanunk — mondta Höffner bíboros —, hogy bizonyos súlyeltolódás mutatkozik a társadalmi dimenzió javára. Ennek egyik oka kétségtelenül a társadalmi igazságtalanságokkal szemben érzékennyé vált lelkiismeret kialakulása is. A szinódus mindamellett a bűnt mint végső soron személyes eseményt tárgyalja, amely éppen személyes jellege miatt bír társadalmi jelleggel is. A bűn kettős értelemben okoz elidegenedést Istentől, önmagunktól és embertársainktól: egyrészt lerontja a társadalmi struktúrákat, másrészt ezeket a megfertőzött struktúrákat újabb bűn forrásává teszi. A Szentírásban háromfajta kísértésről olvashatunk: a birtoklásvágyról, a kihasználási vágyról és az uralkodásvágyról. Ezek a különféle társadalmi felépítésű országokban más és más alakot öltenek, a) A déli féltekén, vagyis az ún. harmadik világban a megaláztatáshoz és szegénységhez vezetnek, b) A fejlettebb ipari országokban a bűn hatalma az elvilágiasodás, fogyasztói gondolkodásmód, a nemiség túlhangsúlyozása és a korlátlan emancipációs küzdelmek révén mutatkozik meg. c) A diktatúrákban pedig erőszak uralkodik, és a lelkiismereti-, valamint a vallásszabadság megsértése — mondta Höffner bíboros.
