A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-12-01 / 12. szám
566 Elsősorban a harmadik világ nyomorúságos körülményei mutatják a legjobban, hogy a bűn olyan helyzetet teremt, mely újabb bűnöket szül. Az Isten akarta rendtől való eltérés nem is eredményezhet mást, mint ahogy a Quadragesimo anno kezdetű encikükában olvassuk. Az ipari országokban ugyanez a jelenség főleg az engedékeny magatartásban mutatkozik meg. A második világban is kétségtelenül megtaláljuk a további bűnre sarkalló tényezőket - mondta Höffner bíboros -, mint az „együttműködés", a képmutatás, a lelkiismeret elleni cselekvés. Mindezek csak kísértést jelentenek, de nem szükségszerű további bűnt, még kevésbé magát a bűnt. Társadalmi körülményeinket, az engedékenységet csak átvitt értelemben lehet bűnnek — szociális bűnnek, strukturális bűnnek — nevezni. Az ember vétkezik, nem pedig a társadalmi struktúra. (3) Sajtókonferenciája harmadik részében az egyháznak a ki- engesztelődés szolgálatára való küldetésével foglalkozott Höffner bíboros. Ez a küldetés egyrészt arra vonatkozik, hogy folytassa KriszA Szentatya megnyitja a szinódusi ülést a Szt. Péter-bazilikában tusnak a megtérésre felszólító meghívását, másrészt, hogy kiszolgáltassa a kiengesztelődés szentségeit, és arra is vonatkozik, hogy a ki- engesztelődés fényéről és öröméről tanúskodjék. A gyónás válságáról szóló püspöki beszámolók főleg az északi félteke iparilag fejlett országaira vonatkoznak. Ezt a válságot a bűn iránti érzék elhalványulása mellett a vallási közömbösség is okozza. A kiengesztelődés szolgálata sokféleképpen valósulhat meg az egyházban, de minden esetben lényege az, hogy Istennel akarunk kiengesztelőd ni. Ennek jele lehet az is, hogy mennyire vagyunk képesek kien- gesztelődni embertársainkkal. Ez utóbbi elemmel kapcsolatban a püspöki hozzászólások nagyon konkrétak voltak — állapította meg a bí-
