A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-02-01 / 2. szám

55

fokozottan imádkoznunk az idős misszionáriusok javára, hogy az öregedés ténye sokszor komoly idegzeti megpróbáltatás, komoly lélektani probléma lehet számukra. Sokszor úgy érezhetik, nem értik meg őket; sem az emberek, akikért dolgoztak, sem szerzetescsaládjuk. Azt is megtapasztalhatják, mennyire magukra maradtak: lelki téren nem kapják meg azt, amit érdemelnének; még az anyagi szükségletük, egészségük terén mutatkozó igényükkel is süket fülekre találnak. Mint minden öreg ember életében, mint a magunk öregkorában, az idősebb misszionáriusok életében is jelentkeznek ezek a kínzó problémák.

De álljon itt befejezőül és vigaszul - Pocock torontói érsek már említett szép példája mellett — még két más felemelő eset. Az indiai Madurai érseke volt John Peter Leonard jezsuita atya. Vallomása szépen kifejezi azt az igazságot, hogy imáival, az Imaapostolság révén tovább tud misszióskodni, és hogy ez milyen nagy vigasztalás részére. „Milyen vigasztaló gondolat, hogy tovább folytathatom ezt a munkámat a missziókért felajánlott imáimmal, az Imaapostolság keretében." — A másik szép és megrázó tanúságtétel Klaus Mund kölni prelátus „végrendelete". 1979. december 31-én halt meg; íróasztalán találták aznap reggel írott feljegyzését: „Ha a szívedet nyugállományba helyezed, mielőtt a vég elérkeznék, akkor az a szív hűtlen lett hivatásához."

„Hűségesen — mindhalálig": ez az igazi misszionárius jelszava. Munkában vagy imában — de hűségesen, de halálig.

VI. Pál

A NAGYBÖJT MINT LELKI TAVASZ

Ezt a beszédet VI. Pál földi életének utolsó hamvazószerdáján,

1978. február 8-án mondta el az általános kihallgatáson

Az Egyház mindig normatív jelentőséget tulajdonított az idő váltakozó egymásutánjának az év folyamán; nagy következetességgel ennek megfelelően adagolja lelki és aszketikus nevelését. A nagyböjt, mely ebben az évben liturgikusán ma kezdődik, sajátos időszak, erőteljes idő. Követnünk kell az Egyháznak ezt a hagyományos fegyelmét, mely a naptárnak különös tekintélyt biztosít, és lelki értelmet ad a múló időnek. Hivő ember nem lehet közömbös az évszakokkal és a napokkal szemben, mintha valamennyi egyenlő lenne, és nem kívánná meg, hogy meghatározott módon éljük meg.