A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
56 A vasárnap Tudjuk, mennyire fontos a hét napjainak beosztása; ennek a naptárban is megvan a saját törvénye. így a hét első napján a keresztény sajátos vallási szabálytartásra van kötelezve. Részt kell vennie a „szünaxiszon”, a közösségi, liturgikus összejövetelen, ahol Isten igéjét és az eucharisztikus áldozatot ünnepük. A legutóbbi zsinat megerősítette ezt a normát, amelynek értelmében „a vasárnap minden ünnepnap őse, ezért a hívek buzgó figyelmébe kell ajánlani, és sürgetni kell, hogy ez a nap az öröm és a munkától való megpihenés napja is legyen” (Sacrosanctum Concilium 106). Tudjuk, és jó lesz, ha mindig úgy tekintjük ezt a normát, mint amely alapvető a mi vallási és profán életünkben. Azt is megkívánják tőlünk, hogy nagy fontosságot tulajdonítsunk annak az időszaknak, mely húsvétot megelőzi, és arra előkészít, vagyis a nagyböjtnek. Szentségi előkészület A nagyböjt szentségi előkészületi idő. Elsősorban a jelölteket készíti elő a keresztség szentségére. A már megkeresztelt keresztények számára a nagyböjt nemcsak egyszerűen emléke a megtisztulás és újjászületés e nagy első szentségének, amelyet már felvettek. Inkább lelki és erkölcsi megújulás lesz, melyet maga a keresztség végez; azt foglalja magában, hogy a hit elfogadásával együtt életstílusunk is a hithez alakul; a hitet logikai és misztikus életelvnek tekintjük, Szent Pál klasszikus kijelentése szerint: „Az igaz a hitből él.” (Róm 1,17.) Állandó munka ez. És aztán a nagyböjt rendeltetése a bűnbánók kiengesztelődé- se is. A keresztség után elkövetett bűnről szóló egész tanítás érvényre jut itt, és szavakba nem foglalható megoldásra talál; a lelkiismeret békéjében lehet ezt összefoglalni: a lelkiismeret a bűnbánat szentségében újra megleli az Istennel való barátságot. így a nagyböjti előkészület a húsvéti felkészítésben talál betetőzésre, midőn az eucharisztikus áldozatban a hivő közösségbe kerül magával Krisztussal, aki a mi értünk feláldozott Húsvétunk. (lKor 5,7.) E szentségek körül a hivő élete fejlődik és átalakul; fokozottabb ima, aszkézis és szeretet jellemzi. Isten szavát több szeretettel és áü- hatatosabb hűséggel hallgatjuk. És ha manapság a keresztény tömegek kisebb létszámban vesznek is részt a nagyböjti beszédeken, minden öntudatos kereszténynek időt és módot kellene találnia arra, hogy bekapcsolódjon legalább egy olyan húsvéti előkészületbe, amelyet valami megfelelő külön csoportnak tartanak. Ez a fajta nagyböjti prédikáció ugyanis — örömmel látjuk — eléggé elterjedt, és könnyen hozzáférhetővé vált. így az ima lámpása, szinte ösztönösen - vagy inkább