A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-12-01 / 12. szám

545

Az 1725-ös jubileum történetébe elsősorban a redemptoris- ták írták be a nevüket azzal, hogy az év minden egyes napján kiváltottak egy rabszolgát, és a Néri Szent Fülöp által alapított konfra- ternitásban helyezték el őket. Ez a jubileum alapeszméjét kifejező humanitárius tett any- nyira meghatotta XIII.

Benedek pápát, hogy személyesen felkereste a felszabadított rabszolgákat, és gyermekeiként ölelte őket magához.

Az 1750-es szentév során az örök városban prédikált PortoMauri- zió-i Szent Lénárd, ferences barát, aki hallatlan népszerűségnek örvendett ragyogó szónoki képességei miatt. Maga XIV. Benedek pápa és a bíborosok is lenyűgözve hallgatták Lénárd szónoklatait a Piazza Navonán, ahol külön emelvényt építettek a tekintélyes hallgatóságnak. Porto Maurizió-i Lénárd és hívei honosították meg az örök városban, az 1750-es szentév alkalmából, a keresztúti ájtatosságot, valószínűleg a középkori misztériumjátékok alapján.

1774 karácsony éjjelén, amikor a kialakult szokások szerint a soronkövetkező szentév megnyitása lett volna, az egyház fő nélkül volt. A konklávéra összegyűlt bíborosok nem tudtak megegyezni a pápa szeméylében. A hosszas vita után megválasztott VI. Pius csak 1775. február 26-án nyithatta meg a Szent Kaput. Az előkelő zarándokok között II. József osztrák császár nevét jegyezték fel.

Az 1800-ban esedékes jubüeum az egyház belső viszályai és főként a francia forradalmat követő események miatt elmaradt. Az 1825-ös szentévvel kapcsolatban a fényűző záróünnepséget szokták emlegetni. Karácsony éjjelén a nappali fényárban úszó Angyalvár tövében a szokatlan hideg ellenére nagy tömeg gyűlt össze, és órákat időzött imában.

Ismét 50 év ugrás következik. A pápai állam elvesztése súlyos sebet ejtett az egyházon. Ennek ellenére 1875-re IX. Pius pápa szent