A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-12-01 / 12. szám

546 évet hirdetett. A Vatikán önkéntes foglya, a pápa mint magánszemély végezte el a szentévi ájtatosságokat a Szent Péter-bazilikában. Ekkor hagyta el először a pápai lakosztályt 1870. szeptember 9-e, az Olasz Királyság létrejötte óta. A századforduló nagy pápája, XIII. Leó az 1900-as szentév lel­ki jellegét a Jézus Szíve-tisztelet fellendítésével akarta kidomborítani. A 90 éves egyházfő gyakran fogadta a zarándokokat, és fáradhatatla­nul végezte a jubileumi szertartásokat. Főként a pápa népszerűségé­nek és a személyét övező tiszteletnek köszönhető, hogy a szabadkő­művesek tüntetései és egy ún. ellenjubileum szervezése nem homályo- sították el a szentév sikerét. (Az egyházellenes csoportok a profán za­rándoklatok célpontjául az Egyesült Itália szent helyeit jelölték meg. Ezek: a Gianicolo domb, a Pantheon, a Kapitólium és a Porta Pia.) XI. Pius pápa nevéhez két szentév fűződik: az 1925-ös rendes és az 1933-as rendkívüli szentév; ez utóbbi az emberi nem megváltá­sának 1900. évfordulójáról volt hivatva megemlékezni. Az 1925-ös szentév egyik célkitűzése az egyház missziós küldetésének tudatosítá­sa volt. E célból számos kezdeményezést valósítottak meg: a Szent Péter-bazilika szentka­puja mellett missziós kiállítást rendeztek; a pápa hat kínai püspö­köt személyesen szen­telt fel, és végül a szentévi adományokat új missziók létesítésére fordították. Az 1933-as rend­kívüli és az 1950-es rendes szentév között játszódott le Európa történelmének legbor­zalmasabb eseménye. A világháború megpró­báltatásait túlélt orszá­gokból százezrek érkez­tek az örök városba. A szentévi körmenetek még a pusztításra emlé­keztető romok között kígyóztak, és a bűnbá­natot tartó zarándo­

Next

/
Oldalképek
Tartalom