A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10. szám

451

Az első, az 1300-as jubileumi év után mindössze hét évvel a pápa már nem Rómában, hanem az avignoni udvarban székelt. Az Örök Város nyomorúságos vidéki fészek színvonalára süllyedt, ahol földrengés és pestis pusztított, az elhagyott épületeket fű nőtte be. 1342-ben Rómából küldöttek indultak VI. Kelemen francia pápa udvarába, méghozzá a nagy költő, Francesco Petrarca és a híres római néptribun, Cola di Rienzo vezetésével, hogy rábírják az egyház fejét új jubileum meghirdetésére. Az ékesszavú Cola di Rienzo visszatérve boldogan hozta a római nép tudomására, hogy VI. Kelemen engedélyezte az 1350-es jubileumot, ö maga azonban Avignon- ban maradt; ez volt a történelem egyetlen pápa nélkül tartott jubileuma. A híres zarándokok között volt Svédországi Szent Brigitta és Petrarca is.

Mint az egyháztörténelemből tudjuk, Sziénai Szent Katalin Krisztus nevében írott könyörgő levelei bírták rá később XI. Gergelyt, hogy véget vessen a pápák pontosan 70 évig tartó ún. avignoni fogságának. De az öröm nem tarthatott sokáig. VI. Orbán római pápa megválasztásával egyidőben a francia bíborosok is választottak egy pápát, VII. Kelement, előidézve így a nyugati egyházszakadást. „Egy pápa Rómában, egy pedig Avignonban. A két fejű egyház szörnyű botránya több mint 40 évig tartott” - úja Piero Bargellini.

IX. Bonifác pápa nem várta meg, hogy elteljen 50 év. 1400 helyett már 1390-ben jubileumot hirdetett, bizonyára azzal a szándékkal, hogy a hivők figyelmét Rómára irányítsa. Az Avignonhoz hű államok természetesen nem csatlakoztak az ünneplőkhöz. A pápa ezzel a jubileummal egyben meg akart emlékezni Jézus földi életének 33 esztendejéről. Ezzel kapcsolatban a történész Bargellini ezt úja: „Kár, hogy IX. Bonifácnak némi késéssel jutott eszébe az ötlet, hiszen az 1350-es jubileumtól számítva 1383-ban kellett volna ünnepelni Jézus megváltó halálát. A Rómába özönlő zarándoktömegeken